Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszaba'duíás után 53 minden esetben sikerült az érdekelt népgazdasági szerveket meggyőzni a levéltári anyag értékéről, részben a Levéltárak Országos Központja és a levéltárak nem találták meg a megfelelő módszereket a népgazdasági szempontból értékes anyag feltárásához, s nem tudtak a népgazdaság illetékes szerveivel megfelelő kapcsolatot kiépíteni. • Levéltáraink feladatuknak tekintik, hogy anyagukkal a népművelésnek is segítségére legyenek. Így az elmúlt országgyűlési választások alkalmával az agitáció céljára majd mindegyik levéltár szolgálatott dokumentumanyagot régi választások történetére, résztvesznek helytörténeti kiállítások rendezésében, dokumentumanyagot adnak a sajtónak, az Országos Levéltár újabban történeti tárgyú színdarabokat és filmeket bemutató színházak előcsarnokában a színrekerülő darab témájára és korára vonatkozó dokumentumok fényképmásolataiból kiállításokat rendez. A fordulat éve óta eltelt időszakban a levéltárak olyan mértékig vetették magukat az iratvédelemmel, rendezéssel és leltározással kapcsolatos feladatokra, hogy az iratanyag könnyebb kutathatóságát biztosító segédletek (témafeltárások) aránytalanul kis mértékben készültek. Megfelelő rendezettségi fok elérése után, amikorra remélhetőleg megfelelő külföldi tapasztalatok is rendelkezésre fognak állani, elsődleges feladattá fog válni e munka módszereinek kidolgozása s a munka szélesebb alapokon való megszervezése. Komoly fogyatékossága munkánknak, hogy nem tudtunk eddig megfelelő kapcsolatot létesíteni mindazokkal a tudományokkal, amelyek működésük során eredménnyel támaszkodhatnának a levéltárak iratanyagára, s mint már említettem, nem tudtunk kellő kapcsolatokat teremteni ugyanilyen vonalon a népgazdaság felé sem. Általánosságban sajnálattal kell megállapítani, hogy a levéltárak még nem tudták megváltoztatni a nagyközönségnek és valamennyi hivatalos fórumnak a levéltárakról alkotott helytelen lekicsinylő, vagy legalábbis nem kellően értékelő magatartását. Ezen a téren részben a munkák megjavításával, részben megfelelő szervezési módszerekkel kell segítenünk, hogy a jövőben több eredményt tudjunk felmutatni. Természetes, hogy a levéltárak ezt a szerteágazó és több újszerű feladattal bővült munkaterületet nem tudnák ellátni a régi apparátussal és a régi munkamódszerekkel. A kormányzat az elmúlt években lehetővé tette a levéltári dolgozók létszámának kibővítését, s ez lényegesen segített a problémák megoldásán, ezen kívül szükséges azonban a dolgozók . szakmai tudásának állandó fejlesztése, amelyre vonatkozóan történtek kezdeményezések, amelyet azonban a jövőben feltétlenül ki kell bővíteni és rendszeressé kell tenni. A munkamódszerek tekintetében ki kell emelni, hogy a levéltárak munkájukat éves tervek, s ezek felbontása révén negyedéves tervek alapján végzik. A tervek alapján végzett munkák egyrészt könnyebben áttekinthetők, másrészt a terv előírásai nemcsak irányítóan, hanem ösztönzőleg is hatnak a munkáknak határidőre történő elvégzésére. A tervszerűség biztosításával sikerült elérni azt, hogy a különböző megkezdett munkák befejezést is nyerjenek, mert a régi levéltárakban egyik: legkomolyabb hiányosság az volt, hogy csak igen kevés munka jutott el a befejezéshez. Sajnos ezen a téren nem sikerült a régi hibákat még teljesen kiküszöbölni, de a tervszerű munka ezen a téren nagy haladást hozott.