Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 29 mestereinek, 36 egyes alispánok viszont a rendeletet közvetlenül a községi elöljáróságoknak adták tovább. 37 Vas megye a rendelet kapcsán nem tett további intézkedést, 38 Fejér megye viszont megjelölt 23 megyebeli családi és vállalati levéltárat, melyekre különös, figyelemmel kell lenni. 39 : Voltak megyék, amelyek viszont e körrendeletet nem is kapták meg, legalább is ez nem került az alispáni hivatalban iktatásra. 40 A kiadott rendelkezésekre — a rendelet szövegezésétől függően —a járási főjegyzők, illetőleg községi jegyzők jelentéseket tettek, amelyek arra mutatnak, hogy a rendelet a sablonos közigazgatási esetek sodrában írásbeli formasággá vált. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a beérkezett jelentések rendszerint nemlegesek, sőt olyanok is vannak, . amely szerint a járás területén családi, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és . egyéb gazdasági levéltár nincs is. 41 Az Országos Levéltárnak ez a helyes kezdeményezése a fent leírt szervezési hibán kívül azért is futott helytelen vágányra, mert a köztudatban a még ma is megtalálható, s akkor különösen érvényesülő az az elképzelés élt, hogy »levéltár« alatt legalább százéves vagy még régebbi iratokat kell érteni, míg a szabadságharc után keletkezett »iratok« már nem »érdekesek«. — Helytelen volt az a körülmény is, hogy az Országos Levéltár megtette ugyan előterjesztését, de nem kísérte tovább annak útját, nem figyelt fel a torzulásra, nem kísérte figyelemmel az iratanyag mentését, s nem vette fel a közvetlen kapcsolatot a törvényhatósági levéltárakkal. 43 E mulasztások azután azt eredményezték, hogy a háború pusztításai után megmaradt iratanyagok — főleg magánlevéltárak — a gondozatlanság következtében további rongálódásnak, sőt pusztulásnak lettek kitéve. 43 36 Veszprém megye, 1633/1945. alisp. sz. 37 Jász-Nagykun-Szolnok (13.460/1945. alisp. sz.), Csanád (4222/1945. alisp. sz,), Heves (7514/1945. alisp. sz.). 38 5613/1945. alisp. sz. 39 2747/1945. alisp. sz, 40 Békés és Somogy megyék esetében. 41 Pl. mezőcsáti járás (14.778/1945. borsodi alisp. sz,), a nagylétai járás és a kornádi járási kirendeltség (3438/1945. bihari alisp. sz.). 42 Veszprém vármegye főlevéltárnoka 1945. augusztus 9-én átirattal fordult az. Országos Levéltárhoz. Részletesen leírta a levéltárat ért szomorú helyzetet, a fizetésrendezéssel személyét ért károsodást. Levelét nem méltatták válaszra, s 1946. március 26-én, „Tudomásul, irattárba" helyezték (146/1945. O. L. sz,). 43 Az ilyen jellegű pusztulásra igen szomorú példa az alábbi eset: A belügyminisztérium 90.544/1945. sz. rendeletét Jász^Nagykun-Szolnok vármegye alispánja július 12-én körrendeletben adta tovább a megye valamennyi polgármesterének és községi elöljáróságának (13.460/1945. ki. sz,), melyre Tiszabura község elöljárósága július 27-én jelentette az alispánnak, hogy a községben a gróf Szapáry Gyula-féle családi levéltár maradt meg (15.451/1945. sz.). Az alispán szeptember 24-én ezt a körülményt közölte az Országos Levéltárral (18.006/1945. sz.) s ugyanebben az átiratban említést tett arról is, hogy a kunhegyes! járási rendőrkapitányság a Horthy-csaiád könyvtárát és levéltárát őrzi. S bár az Országos Levéltár akkori főigazgatója az iktatás elrendeléseikor sajátkezűleg azt írta a levélre 1 : „Mérlegelendő volna a t sürgős beszállítás", e levéltárak érdekében nem történt gyors intézkedés, hanem a bejelentés 1946. március 26-án „A Gyűjteményügyi Bizottságnak tudomására hozatván, irattárba" került (197/1945. O. L. sz,). Ez intézkedés eredményeképpen a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége 1946. május 17-én megkereste az alispánt, s felkérte, „hogy a szóbanforgó két családi gyűjteményt Tiszabura és Kunhegyes n. községek elöljáróságával szíveskedjék biztonságba helyezni", amire az alispán a közsé-
