Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - KRÓNIKA - Vörös Károly: Kapossy János (1894–1952) / 289–291. o.

Krónika 289 igényű kutatót is bámulat Da ejtett anyagismerete, a gyors kiszolgálás és az anyagra vonatkozó részletes felvilágosítás. A rendezés, szerelés kutatómunka idejének legnagyobb részét felemésztette.'. Előfordult, hogy a' polgármester közigazgatási feladatokkal is terhelte. Ha segéderőt kért, kitértek kérése elől, azzal, hogy a levéltárosság úri foglalkozás, minek annak a segítség, ki idejét úgy sem tudja mivel tölteni. Nem volt módjában, hogy gazdag tapasztalatát és tudását másnak átadja. Irodalmi munkásságra • alig jutott ideje. Több történeti vonatkozású cikke jelent meg a „Kecskeméti Közlöny" és „Kecskeméti Lapok" című helyi lapokban. A levéltárban őrzött anyagot az érdeklődők rendelkezésére bocsátotta. Az 1934-es „Hirös Het"-et is felhasználta, hogy a kecskeméti levéltár anyagát bemutathassa. A város történetére vonatkozó dokumentumokat kiállításon vonultatta fel. Ízléses, és mindenki által jól érthető magyarázó szövegei ma is követhető példái a szemléltető agitációnaik.' A levéltári munkateremben négy tárló volt, melyekben a kecskeméti nép életének történetére vonatkozó írásos emlékeket helyezett el. Sorsa az elmúlt kor-, szak vidéki tudományos munkásának sorsa volt. Ha módjában volt, segített az embereken. Szakmánk jó munkásának emléke előtt tisztelettel hajtunk fejet. BALANYI BÉLA KAPOSSY JÁNOS (1894—1953) 1952 decemberében tragikus hirtelenséggel hunyt el Kapossy János nyugalmazott országos levéltári osztályvezető, a kiváló művészettörténész. 1894. október 4-én született Szombathelyen, pedagógus családból. Középiskolai tanulmányait is ebben a városban végezte. Nyilván a szülőváros mély kulturális és művészeti hagyományainak is jelentős szerepük volt abban, hogy a magyarnémet szakos tanárnak induló fiatal diák egyetemi évei alatt egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a művészettörténet, s közelebbről éppen a késő-barokk korszak felé. Egyetemi éveit azonban az első világháború vihara töri derékba. Az Eötvös Kollégium csendes dolgozószobájából 1915 legvégén katonának hívják be: hosszú frontszolgálat, kétszeri sebesülés és olasz hadifogság után csak 1920-ban térhet vissza ismét megszaikított tanulmánysihoz. 1922-ben végzi be egyetemi éveit: disszertációja szülővárosa s egyben az ország egyik legreprezentatívabb későbarokk műemlékének, a szombathelyi székesegyháznak gondos és széleskörű levéltári forrástanulmányokon alapuló, mintaszerű forráspublikációval ellátott építéstörténetét dolgozza fel. Még ugyanabban az esztendőben allevéltárnoki kinevezést kap az Országos Levéltárhoz, s ezzel életének tudományos és szűkebb értelemben vett levéltári munkában egyaránt gazdag korszaka kezdődik. Különösebb külső elismerésekben útja nem túlságosan bővelkedik: 1928-ban egyetemi magántanárrá habilitálják „a magyarországi barokkművészet története és forrásai" tárgykörből, 1932 óta meghívott tagja az Akadémia archeológiai, majd művészettörténeti bizottságának. Hivatali pályáján szabályosan halad előre. Nem feladatunk, hogy ezen a helyen művészettörténeti munkásságát méltassuk, rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a Horthy-korszak hivatalos művészettörténeti irányzatának általános kozmopoliitizmusával szemben Kapossy az elsők közé tartozik, aki hazai .műemlékeinknek művészeti értékeire, jelentőségére, módszeres kutatásuknak fontosságára is felhívja a figyelmet. Maga is jelentős eredményekkel járul hozzá a magyarországi későbarokk kialakulásának, s jórészt idegen mesterei ellenére is sajátos hazai vonásainak feltárásához és kielemzéséhez. • 19 Levéltári Közlemények