Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Komoróczy György–Hajdu Tibor: Archeion, XIX–XXI. évf. (1951–1952) / 254–257. o.

256 Irodalom Nagy súlyt helyeztek a tapasztalatok kicserélésére és a munkamódszerek egyeztetésére: a központi és vajdasági levéltárak vezetői számára két év alatt kilenc: konferenciát tartottak. 1951 szeptemberében a legképzettebb levéltárosok részvételével módszertani konferencián dolgozták ki a városi és ipari iratok rendezésének, a legújabbkori állagok selejtezésének és a falutörténeti anyag leltározásának irányelveit. A kéthetes konferencián 25 referátum hangzott el. Követésre érdemes munkát végeztek a káderképzés terén. A központi és vajdasági levéltárak fiatal tudományos dolgozói részére kéthetes tanfolyamot szerveztek 25 résztvevővel, a járási levéltárak vezetői ötnapos tanfolyamon vettek részt,, ezenkívül kéthetes paleográfiai és német neográíiai tanfolyamot szerveztek 22 hallgatóval, ugyancsak kéthetes kartográfiai tanfolyamot 19 hallgatóval. Nagy gondot fordítottak a történeti kutatás szempontjából fontos anyag leltározására és a leltárak kiadására. 1951-ben megjelent „A lengyel munkásmozgalom történetére vonatkozó anyag leltára" I. kötete, megkezdődött a vidéki anyagok: ismertető II. kötet összeállítása. Megindult a parasztság és a parasztmozgalmak történetére vonatkozó levéltári anyag leltározása is. Sajtó alá rendezték a II. világháború alatt elpusztult állagok ismertetését. A Főigazgatóság jelentős segítséget nyújtott az irattárak munkájának megjavításához. A minisztertanács elnökségével egyetértésben kiadta a hivatalok, intézmények és vállalatok, irattárai vezetésének irányelveit, ellenőrizte és segítette az; irattárak tevékenységét. A (minisztertanács elnökségével együtt 1950-ben és 1951-ben egy-egy tanfolyamot tartottak a központi hivatalok irattárainak vezetői részére. E. Branska beszámolójában részletes adatokkal mutatja ki a levéltárak anyagának igen jelentős gyarapodását az 1950—51. években. Ezzel kapcsolatban szükségessé vált a felesleges iratok kiselejtezése. A levéltári őrizetbe került állagokról nyilvántartás készült. A levéltárak alapvető feladata a rendezés és leltározás volt. Különös figyelmet fordítottak a volt magánlevéltárak és üzemi levéltárak hozzáférhetővé tételére a tudományos kutatás részére. A levéltárak feltárták a munkásmozgalom történetére vonatkozó anyagot, megkezdték a parasztság története levéltári anyagának feltárását. Ez utóbbival minden latinul tudó levéltáros napi 4 órát foglalkozott, ezen kívül felajánlották, hogy a munka egy részét délután végzik. Jelentős eredményeket értek el az egyéb fontos történelmi kérdésekre vonatkozó iratanyag leltározása terén is. A levéltári anyag konzerválására mikrobiokómiai laboratóriumot létesítettek. A Régi Iratok Főlevéltárában 1950-ben mikrofilmlaboratóriumot állítottak fel. Sajtó alá rendezték a „Lengyel levéltári szótárat" és két levéltári kiállítás útmutatóját. Ezeken kívül több kiadvány összeállítása folyik. Több levéltáros készített tanulmányokat a levéltártan köréből, levéltárismertetéseket és forráspublikációkat, valamint egyes történelmi kérdéseket megvilágító cikkeket levéltári anyag alapján. Varsóban és a nagyobb városokban létrehozták a Történeti Társulat levéltári szekcióit. Nagy gondot fordítottak a levéltári dolgozók, továbbképzésére. E. Branska beszámolójában ismerteti még a kutatószolgálat fejlődését és a levéltárak által rendezett kiállításokat. K. Konarski a levéltári leltár bevezetésének készítését ismerteti. A bevezetés részei: a hivatal története, az állag története, az állag levéltári jellemzése, tartalma, az állag rendezési és leltározási módjainak elemzése. A hivatal történetének ismertetésére különös gondot kell fordítani ott, ahol megfelelő szakirodalom nem áll rendelkezésre. Kiemeli Konarski az állag történetének fontosságát, mert ezzel csak a levéltár foglalkozik. A bevezetés legfontosabb része az állag levéltári jellemzése. Ebben ismertetni kell az állag címét, időbeli és területi határait, méreteit (levéltári egységekben és folyóméterekben is), aiz iratok konzerváltságának százalékát, irat~ tári rendszerét (kezelőiroda típusa, az irattár rendszere, részei, sorozatok felsorolása, segédletek), az iratanyag összetételét, fizikai állapotát, selejtezettségét, azt, hogy mely részei vétettek filmre. Az állag tartalmának ismertetésére nincs mindenütt egyformán alkalmazható módszer: a legjobb útmutatást az állag iratai maguk nyújtják. Az utolsó résznél részletesen ismertetni kell a rendezésnél és leltározásnál felmerült problémákat. Végül ismertetni kell az állagból publikált iratokat és az