Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
24 Borsa Iván tezések történtek- a f őlevéltárnok teljesen önálló elképzelései szerint. A levéltári anyag leltározásáról 1941-ben megjelent cikk 2S nem keltett olyan visszhangot, hogy annak alapján a levéltárakban az iratanyagnak bárminő leltározása megindult volna. . Az Országos Levéltárban folytak nagyobb arányú rendezési munkálatok, legtöbbször az anyagot kezelő tudományos dolgozó kezdeményezése és elképzelése szerint. Egységes, átfogó rendezési, vagy bármilyen más munkatervről — akárcsak más rokonjellegű intézménynél — ekkor nem beszélhetünk. 1942. június 3-án Jánossy Dénes, az új főigazgató adott ki egységes munkaprogramot. 29 Ez a program, rendezési, leltározási és irodalmi munkálatokra osztja az elvégzendő feladatokat, irodalmi munkálaton értve az ismertető leltározást és »egyes levéltárakat létrehozó szervek történetéről készítendő monográfiák-« sorozatát. Az Országos Levéltárban a program keretében elvégzendő munkákat tételesen sorolja fel — számszerínt 179-et. Egyidejűleg intézkedés történt aziránt is, hogy a megjelölt munkák közül külön felsorolt 83 feladatot a levéltár melyik dolgozója végezze el. • E program célkitűzései az akkori viszonyok között feltétlenül pozitívan értékelendők. Érdeme — csupán a papírforma alapján —, hogy a levéltári anyag alap- és ismertetőleltározását mint közvetlen feladatot jelölte meg, s más olyan feladatokat (rendezések, hivataltörténeti feldolgozások) is tűzött ki, amelyeknek elvégzése jelentékenyen javított volna az iratanyag használhatóságán. Fogyatékossága, hogy a levéltár anyagának gyarapítását egyáltalán nem tekintette feladatnak, a munkálatokat nem rangsorolta, s kivitelezhetőségi időtől függetlenül, csupán rendszerezte azokat. — A program azonban csak program maradt. A felszabadulásig úgyszólván semmi sem valósult meg belőle, aminek csak részben volt oka egyes tisztviselők katonai szolgálatra történt bevonulása, s az a körülmény, hogy a levéltárnak igen sok dolgozója a legértékesebb iratanyag filmrevételével volt elfoglalva. A felszabadulás előtt több tudományos képesítésű' levéltári dolgozó végzett forráskiadványt készítő és történeti feldolgozó munkát. Ez azonban mindenki által szabadon, egyéni érdeklődésének megfelelően választott egyéni munka volt; nem jelentett hivatali feladatot, bár a munkálatok gyakran munkaidőben a hivatali munka rovására készültek, s több esetben okozói voltak annak, hogy a levéltári anyag hozzáférhetősége és jobb kutathatósága érdekében végzett munkák minimális keretek közé zsugorodtak. E korszak súlyos mulasztásokat követett el azáltal, hogy nem foglalkozott kellően a levéltárba került iratanyaggal. Nem gondoskodott rendezéséről, selejtezéséről, használhatóbbá tételéről. Ha ilyen irányban tett is lépéseket, ez kizárólag a feudális kor »levéltári« anyagara korlátozódott. A polgári korszak »irattári« anyagával legjobb esetben oly mértékig törődött, hogy fenntartotta azt a rendet, amelyben az irattár az anyagot átadta. Ezen a téren elkövetett mulasztás egyaránt terheli a kormányzatot, amely nem tudta megoldani a levéltári problémákat, különösen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot, amely nem tudott élni az 1929. évi XI. tc.-ben biztosított szakfelügyeleti joggal, az Országos Levéltár 2S Ember Győző: A levéltári leltár. • Levéltári Közlemények 1940—1941. 150. 1 20 1785/1942. O. L. sz.
