Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 239 adatot teljesíteni, ellenkezőleg, akadályozták a kormányzósági levéltári hálózat kiépítését. A kormányzósági megbízottak káros működésének a Népbiztosok Tanácsa által 1919. március 31-én kiadott rendelet — „Határozat a kormányzósági levéltári -anyagról" vetett véget. Ez a rendelet indította meg a kormányzóságokban a levéltári hálózat kiépítését és az anyagok gyűjtését. Ennek eredményeképpen 1919. végén már 23 kormányzóságban létesült kormányzósági levéltár. A levéltáraik száma olyan ütemben emelkedett, amint a Vörös Hadsereg szétzúzta a feriérgárdista bandákat. A levéltári anyagok központosítása is ennek megfelelően haladt előre. Míg 1918-bari a kormányzóságok 713, 1920-ban 1793 sorozatot gyűjtöttek be ós tartottak nyilván. Csakhamar bebizonyosodott azonban az, hogy a Levéltári Főigazgatóság apparátusába nagy számmal fészkelték be magukat az ellenforradalmi elemek, akik fékezték minden téren a levéltárügy szervezését, és a szovjet köztársaság erősítése nelyett a levéltárakat ellenforradalmi céljaik érdekében akarták felhasználni. A párt és a kormány véget vetett ennek a tarthatatlan helyzetnek. A Levéltári Főigazgatóságot kommunista káderekkel erősítették meg, és eltávolították a szovjethatalommal szembeforduló ellenséges elemeket. Az 1920—1921-es években igen sok volt cári főhivatalnokot, volt földesurat, menseviket és eszert távolítottak el a levéltári területről. A nyílt ellenséges elemek nagyrészétől megtisztított és a kommunista káderekkel megerősített levéltári területeri új lendülettel indulhatott meg a levéltárügy megszervezése. A politikailag legfontosabb levéltári sorozatok biztonságosabb őrzése •és a szovjetköztársaság erősítése érdekében való mielőbbi felhasználása céljából létrehozták az Állami Levéltárat. Az Állami Levéltárba — amely négy osztályból állt — kerültek be a politikailag legfontosabb sorozatok, így a külügymirüsztériuim, a Romanov-család, a csendőrség és titkosrendőrség iratai, stb. A szovjetkormány különösen nagy gondot fordított a forradalmi korszak iratanyagának biztonságba helyezésére. Nem volt tehát pusztán véletlen, hogy először az Állami Levéltár negyedik osztályát szervezték meg, amelynek feladata a szovjetkorszak levéltári anyagának őrzése volt. Később a negyedik osztály — az Októberi forradalom Levéltára — teljesen önálló levéltár lett. Az Októberi Forradalom és a Bolsevik Párt történetének tanulmányozásáraalakult Isztpart és az állami levéltárak már a kezdeti időkben is szorosan együttműködtek. Az Isztpart komoly támogatást nyújtott a levéltáraknak feladataik megoldásában, segítette az anyag begyűjtését. A népgazdaság békés úton való helyreállításának időszakában (1921—1925) — melyet a harmadik fejezet ismertet — az eddigiek mellett új, komoly feladatok hárultak a levéltárakra. A népgazdaság helyreállításának és újjászervezésének időszakában — hangsúlyozza Csernov —• nagy gyakorlati jelentősége volt a levéltári anyagoknak. A levéltári anyagok az elmúlt idők sok tapasztalatát, értékes adatát őrizték. Adatokat őriztek meg nem valósított technikai tervekre, találmányokra, termelésre, hasznos ásványok lelőhelyeire stb., és fontos adatokat a kapitalista országokkal való pénzügyi ós gazdasági kapcsolatokra vonatkozólag. Mindezeket a levéltárakban őrzött tapasztalatokat, adatokat igen hasznosan lehetett felhasználni. Ezenkívül, mivel az új gazdasági politika időszakában az ellenforradalmi elemek nagy számban igyekeztek beépülni a szovjethatóságokba, fokozódott azoknak a levéltárakban található anyagoknak a jelentősége, amelyek leleplezték az ilyen elemek ellenforradalmi tevékenységét, a külföldi intervenció és polgárháború időszakában tanúsított magatartását. Mindez megkövetelte a levéltári anyag gyűjtésének meggyorsítását. 1921 szeptemberében folyt le az OSzSzSzK levéltári dolgozóinak első konferenciája. Ez a konferencia összegezte az eddig elért eredményeket és megállapította a levéltárak főfeladatait. A konferencia megállapította, hogy a Népművelési Népbiztosság — ahová ez időben a levéltárügy tartozott — nem jól végzi a levéltárügy terén az irányító munkát, és kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy a levéltárak közvetlenül az összszövetségi Központi Végrehajtó Bizottságnak, illetve helyi szerveinek legyenek alárendelve. A konferencia megvitatta a levéltárak és az Isztpart kölcsönös viszonyát, és megállapította a további szoros együttműködés szükségességót. Ugyanakkor a konferencia kimondta azt is, hogy „csak a levéltári hatóságoknak szabad levéltári anyagot gyűjteni és őrizni, az Isztpartok feladata pedig az állami levéltárakban •összegyűjtött anyag felhasználása" (56. old.). Ez a határozat képezte az Isztpartok