Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - FORRÁSKÖZLÉS - Gábor Sándorné: A burzsoá-szociáldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen : dokumentumok a magyar munkásmozgalom történetéből, 1918 október 31-november 20. / 222–233. o.

A burzsoá-szoci áldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen 22 í az orosz proletariátussal, azt, hogy ők is »orosz módra« akarnak csele­kedni, és nem hajlandók tovább a régi módon élni. Az 1918-as esztendő mennyiségi és minőségi változást hozott a dol­gozók harcaiba. Forradalmi elszántság élt a munkásosztályban: meg akarta dönteni a kizsákmányoló rendet, de nem volt olyan partja, amely ezt a harcot vezette volna. Nem volt olyan pártja, amely az erők egyesítésével biztosította volna a cselekvés egységét, átütő erejét a nagyszerű, történe­lemformáló feladat véghezvitelére. A szociáldemokrata párt opportunista Vezetősége a burzsoázia érdekeit szolgálta; tanácsokat adott a királynak, az uralkodó osztályoknak, hogyan lehetne reformokkal megmenteni ha­talmukat és.mindent megtett, hogy a dolgozó tömegeket 1 letérítse a for­radalmi útról. 1918 októberében az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek forradalmi erjedését a tőkés osztály nem nézhette tétlenül. Ezért a-burzsoázia ke­vésbé kompromittált része a szociáldemokraták • segítségével igyekezett. kezébe venni a tömegmozgalmak vezetését, nemzeti függetlenségi törek­vésekre leszűkíteni a háborús kormány elleni gyűlölet megnyilvánulásait és a forradalmi megmozdulásokat. Nemzeti Tanácsokat alakított, eszközül arra, hogy saját osztályuralmát megszilárdítsa. Ez volt a célja a Magyar Nemzeti Tanácsnak is, amely 1918 október 25-én alakult Károlyi Mihály- . lyal az élén; a szociáldemokrácia részvételével és teljes támogatásával. Ez a »népi« szerv mindent megtett a forradalmi erők megbénítására. A magyar burzsoázia a monarchiától való függetlenséget sem kívánta, de ezt tekintetté a dolgozó nép követelései közül a legveszélytelenebbnek'.. s alkalmasnak arra, hogy a »közös érdek« jelszavának hirdetésével a tö­megek harcos lendületét a maga érdekében használja fel. A dolgozó tömé­•gek azonban október 30-ról—3l-re virradó éjjelen befejezett tények elé állították »vezetőiket«: a munkásosztállyal az élen az SzDP akarata elle­nére győzelemre vitték a magyar polgári demokratikus forradalmat.: A munkások, katonák harcukkal az orosz proletariátus példáját akar­ták követni, s nem a burzsoázia uralmát biztosítani. De a forradalom nem nőhetett át azonnal proletárforradalommá, mert hiányzott a tudatos ve-, zető erő, az üjtípusú forradalmi párt, amely előkészítse s vezesse az el­szánt tömegeket a kitűzött célig. Ennek ellenére a magyar októberi forra­dalom nagy győzelme a dolgozó népnek, mert kivívta az ország függet­lenségét, megdöntötte a Habsburgok 400 éves uralmát,'a magyar nép számára véget vetett a pusztító háborúnak, és a demokratikus jogok ki­vívása a munkásosztály további harcához nagyobb lehetőségeket nyújtott. A polgári és szociáldemokrata történészek hamisítása folytán a pol- ­gári demokratikus forradalom, mint vértelen, »Őszirózsás forradalom« ke­rült történelmünkbe. Ezek a történészek eltitkolták, hogy a soknemzeti­ségű Magyarország munkásai, parasztjai forradalmi .elszántsággal szálltak szembe az uralkodó osztályokkal és a tőkés rend helytartóival; a szolga­bírákkal, a jegyzőkkel, a csendőrökkel,, hogy kivívják sorsuk jobbrafor­dulását. Nem írtak a burzsoá-szociáldemokrata kormánynak a dolgozók ­ellen folytatott véres terror jár ól sem. Leplezni igyekeztek azt. a tényt, "hogy a magát munkáspártnak nevező SzDP opportunista vezetőit mély szakadék választotta el a forradalmi tömegektől. Október 31-én a Nemzeti Tanács pártjaiból megalakult a »népkor­mány«, amely legfőbb feladatának tekintette a polgári rend megszilár- .'. dítását, a jogaikat követelő dolgozók lecsendesítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom