Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Wellmann Imre: A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban / 211–221. o.

218 "Wellmann Imre kimerítette a lakosságot, hogy el kellett volna szélednie, ha a budai katonai magazinból kenyérrel ki nem segítik. Már alig lélekzik a város — sóhajt fel a tanács; míg Buda házai, földjei, szőlői érintetlenek, kereskedelme is alig csorbult, Pest felkelés alatti pusztulásának megölt, elhalt, szükség szorongatásától elvándorolt lakosok., megfogyott állatállomány,. összébb szorult határ, tengődő ipar és kereskedelem az útjelzői. Szó sem. lehet arról, hogy az 1702-ben kivetett 5 505 forint adót viselni tudja a város: 62 ház elpusztult, 50 üresen áll, a polgárok száma 165-tel kevesebb, egyéb lakos nem maradt 10 sem.

34 A tanács kérésére a plébános is tanúsítja, hogy a. polgárok sora erősen megritkult, s annak is, kit. fegyver, betegség vagy éhség el nem ragadott, vagy máshova költözni nem. kényszer ített, alig maradt valamije; legtöbbén oly szegények, hogy bár hűséggel kitartottak uralkodójuk -mellett, koldulva kénytelenek megszerezni mindennapi kenyerüket.

32 A város nyíltan megírja Eszterházy Pál nádornak, hogy á kivetett -»valóban súlyos, és tellyességgel lehetetlen és elviselhetetlen, "mód nélkül, való« 2 000 frt. összeget képtelenek megfizetni; »ha ugyan az kemény executióval fognia is Herczegbcséged puszta városunkat sanyargattatnyi, tapasztalnyi fogia, hogy a testénél és lölkénél s élhetetlen gyermekeinél egyebet raita nem lehet vennyi, mivel edgy-kettőnek ha micskéje találtatnék is, azok a többiért magokat koldussá nem tehetik«; »nyilvánvaló dologh és déli napnál világossab, hogy mégh- azmelly kevés mesteremberek helységünkben nyomorúsághossan megmaradtának, nem lévén mesterségheknek semmi folyamottya, hogy csak magoknak, feleségeknek és gyermekeiknek életeket töngődtethessék, ki katonaságra, ki a saikára, haiduságra csak az edgy kenyérért eőfölséghe szolgálattyára kényszeríttettek magokat adnyi«.

33 Pest városa valóban alaposan megfizetett azért, hogy nem tudott, elszakadni a császár oldaláról. Maga a német polgárság is gondolkodóba esett a labanc hűség felől, s nem csupán akkor, midőn a város helyzete rosszabbra fordult, hanem már az első kuruc sikerek láttán. Rákóczi csapatainak első rajtaütésszerű támadását megelőzően nemcsak a magyar kapuőrző ejtett »gyanús« szavakat, hanem a tanács egyik német tagja: Lehrter Mihály »Stattcammerer« is. Hol vannak emberei a császárnak? — fakadt ki a németek ellen. Papíron mindig sok jön belőlük, míg csak a magyarok be nem veszik a várost. A magyarok szél ellen akasztják a köpönyeget, s hagymán, fokhagymán is megvannak.; ezt a német nem tudja utánuk csinálni, nem is tud csapatokat küldeni. — De míg a.kapüprzőnek, sokkal ártatlanabb beszédért, elbocsátás volt a büntetése, Lehner esetében a magistratus megelégedett azzal, hogy eltiltsa őt az. ilyen «gyanús« szavaktól s figyelmeztesse; tanácstag létére gondolja meg, kivált a köznép előtt, az efféle kirohanásokat.

34 Még sokkal kevesebb volt a labanc ellenállókészségből, midőn 1710

1 tavaszán a kuruc csapatok ismét megjelentek a város falai alatt. Május végén már meggyérültek á vidékről jövő szállítmányok; Pfeffershoven ebből az ellenség közeledtére következtetett, s meghagyta a pestiéknek,, hogy a jószágot ne hajtsák messzire a várostól. Néhány '• nappal előbb 31 Int. a. a. 82& D. 32 Pest lt,-a, Lajstromozatlan iratok 1709. dec. 29. 33 Uo. 1709. dec. 34 f. jkv. "170£. dec. 16.