Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Wellmann Imre: A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban / 211–221. o.

212 ''•''• (Vell-marin Imre nyainak felderítésére. A városnak a szabadságharcban betöltött szerepe azonban a tanácsülési jegyzőkönyvekből, az »Intimata, mandata et repraesentationes (archivi antiqui}«, »Missiles, attestata et protestationes (archivi antiqui)«, »Pester Correspondenzbuch« c. sorozatokból és a »Pesti lajstromozatlan iratok«-ból világosodik meg igazán. Puszta szállongó hírből 1703 júliusának végén vált a kuruc felkelés a lakosság számára elevenbe vágó valósággá. A kereskedőknek tudomásul kellett venniük, hogy a hadi helyzet miatt Kecskemét nem tartja meg hagyományos Lőrinc-napi vásárát. A pesti tanács tüstént. megtette óvóintézkedéseit: a városfal legjobban veszélyeztetett pontjaira: a hatvani kapuhoz s a vizirondella mellé fegyveres éjszakai polgárőrséget állított.

2 Három hét múlva már az őrség további megerősítését látta, szükségesnek, a szokásos vásárt a felső kapu elé helyezte, s a legelő jószág biztosítására lovasokat rendelt a mezőőrök mellé.

3 Ekkor már á budai subdelegata commissionak sem lehetett a felkelésről tudomást nem venni: királyi rendeletre Pest karókkal, árokkal való körülsáncolását sürgette.

4 A helyzet azonban mind fenyegetőbbé vált, mind kevesebb hír érkezett az. Alföld irányából. A pesti császári helyőrség nyomása alatt a városi tanács kénytelen volt a polgárőrséget megkettőzni s éjszakánként a hatvani kapun és a vizirondellán kívül a felrobbantott rondella mellé is 9, 6 illetőleg 5 fegyverest rendelni egy-egy káplár, ül. őrvezető irányításával. Ugyanakkor 400 puskát, 3 tonna lőport, golyókat s egyéb fegyvereket. kért a budai katonai szertárból, hogy a polgárokat, lakosokat és mesterlegényeket felfegyverezhesse; még Bécsben is eljárt megbízottja útján

t

. hogy a kiutalás akadály, korlátozás és visszatérítési kötelezettség nélkül megtörténjék. Az őrség kötelességeit szigorúan megszabta, a távolmaradókra büntetést rótt, a káplárok fölé parancsnokul őrmestert rendelt.

5 Az események csakhamar megmutatták, hogy a felkészülés nem volt hiábavaló. 1704 elején megindult az első közvetlen akció a város ellen. Szabó Máté, egy kisebb kuruc csapat feje értésére adta Pest tanácsának, hogy Rákóczi eddig, puszta szánalomból, még nem égettette fel a várost, de most már megelégelte a polgárok nyakasságát s engedetlenséget, s az Ő vezetése alatt magyar-tatár (!) lovas sereget küld ellenük; a bajtól, mindenféle kártételtől nem menekedhetnek meg máskép, mint ha .az ő révén kegyelmet kérnek Rákóczitól vagy Bercsényitől, s egyúttal 3000 kenyeret, 7000 mérő zabot, 100 akó bort, 100 vágómarhát, 200 szekér szénát, 300 szekér fát küldenek. A tanács ijedten fordult Pfeffershoven budai parancsnokhoz, hogy mitévő legyen. A várőrség feje azzal próbálta nyugtatgatni a pestieket, hogy inkább csak fenyegetőzésről van szó, ne vegyék szívükre; ha már ily soká megmaradtak Isten segítségével, s meglehetős védelmi készületbe helyezték magukat, már csak őrizzék meg, saját érdekükben is, a császárhoz való köteles hűségüket, s támadás esetén egy szív' vei álljanak helyt az ottani katonasággal együtt.

6 Sovány biztatás volt ez, de a kuruc fenyegetés sem bizonyult elég komolynak. A pestiek tovább is felkészültek az ellenállásra, a házaknál tűzoltásra vizet tartottak készenlétben, a legelő jószág mellé ismét lova» 2 T. jkv. (=Pest lt.-a, Tanácsülési jegyzőkönyvek) 1703. júi; 29, 3 U. o. 1703. aug. 22. 4 Int. a, a. 721. 5 T. jkv. 1703. ßzept 1., 12. és 18. 6 Int. a. a. 737, 739.