Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Trócsányi Zsolt: A rákóczi szabadságharc történetének forrásanyaga az erdélyi levéltárakban és az erdélyi udvari kancellária levéltárában / 194–210. o.

206 Trócsány! Zsolt Annak megállapításával nem. foglalkozhattunk, hogy milyen szempontok alapján választották külön ezeket az iratokat a bizottság egyéb irataitól, amelyeket alább ismertetni fogunk. Megjegyzendő még: a bizottság hatásköre kiterjedt a sárosmegyei, sóvári sóbányák igazgatására is. Az iratanyag legnagyobb része a Habsburg-hódítók erdélyi berendezkedésével kapcsolatos: a kincstári igazgatás szervezését kísérhetjük nyomon bennük; a kincstári jövedelmek kimutatásait és a fokozásukat célzó tervezeteket találjuk mellettük. A biztosnak, aki az országgyűlések királyi biztosi tisztét is viselni szokta, az országgyűlésekről az udvarhoz tett jelentéseit is itt leljük meg. A terjedelmes iratanyagban emellett még két igen értékes forrásanyagot találunk. Nagyszegi Gábor unióellenes akciójának és letörésének az ismertetett iratanyagban itt találjuk leggazdagabb forrásanyagát. A másik ilyen forrásanyagot Seldmayr sóvári adminisztrátor jelentései képezik. Seldmayr jelentései az 1703. év tavaszától októberig részletesen, gazdag eseményközléssel számolnak be a szabadságharc kezdeteiről. Emellett az iratanyagban elszórva többhelyütt találunk említést — a szabadságharc kitörése előtt — a »Räuber«-ékről. Külön, meg kell említenünk Csáky Istvánnak egy 1704. aug. 15-i rendeletét, amelyben a császáriak által terjesztett álhíreket cáfolja s katonákat toboroz a kuruc seregbe, s végül azt, hogy J. Ehrenreich Seeau 1704. május 1-i jelentésének másolata is a kötetbe került. The saurariatus: Acta Generálta Ennek az iratsorozatnak megfelelő része a Cameratica Commissio működése során keletkezett. Később egyrészt igen erős selejtezésen ment keresztül, másrészt pedig különválasztották belőle a Cameratica Commissio-nak az előbb ismertetett iratait. A megmaradt iratanyagban igen ^ magas az értékes iratok aránya. • A szabadságharcot megelőző két és fél évből kevés témakörre találhatunk forrásanyagot. Rendkívül bő és értékes a Habsburgok berendezkedésére vonatkozó anyag; a kincstári jövedelmek mértékét kimutatásokból kísérhetjük nyomon, a fokozásukra tett kísérleteket az egykorú tervezetekből. Más jelentések a korábbi privilégiumokkal rendelkező helységeknek az új rend létesítésével szemben tanúsított ellenállását ismertetik. A torockóvidéki mozgalmaknak itt is találhatjuk forrásanyagát. Az elégületlenség más megnyilvánulásaira is találunk hellyel-közzel nyomokat: az 1703. tavaszi országgyűlésre vonatkozó iratokban, amelyek között a rendeknek a só- és marhakereskedelem, tárgyában benyújtott sérelmi irata is szerepel; a Nagyszegi Gábor ügyét ismertető iratokban. A »Räuber« neve itt is fel-feltűnik; a Thököly-emigráció említésével is találkozunk. A forrásanyag 1703 nyarával válik bővebbé: a kuruc portyázok bebecsapnak a határszéleken, a parasztok »diffugiálnak-«, felmondják földesuraiknak az engedelmességet. Az adó behajtása is nehézzé válik. Majd a kurucok benyomulnak az országba (a legfőbb nemesfémtermő terület: az Érchegység kezükbe kerül) s a császáriaknak a bányahelyeken található