Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Trócsányi Zsolt: A rákóczi szabadságharc történetének forrásanyaga az erdélyi levéltárakban és az erdélyi udvari kancellária levéltárában / 194–210. o.
198 Trócsányi Zsolt tát szokták közölni, többé-kevésbbé tartalmazták a tanácsnak az ügyben hozott határozatát is, ezek az ülésjegyzőkönyvek általában rövid, néhányszavas feljegyzéseket tartalmaznak az ügyről és a benne hozott határozatról. Egyes esetekben — nagyritkán — azonban olyan bejegyzéseket is tartalmaznak, amelyek a későbbi jegyzőkönyvekbe nem kerültek be (pl. perek kivonatait, néha instantia-k másolatait stb.). Ezek az ülés jegyzőkönyvek abban is eltérnek a későbbiektől, hogy nem csak az ülésekre vonatkozó feljegyzéseket tartalmaznak. A jegyzőkönyv vezetője azt is följegyezte benne, hogy pl.. a Gubernium egy-egy ülésszakára mikor érkeztek meg az egyes tanácsosok, vagy azokat az ügyeket, amelyeket a Substitutum Gubernium, vagy esetleg a gubernátor maga intézett. Az ülésjegyzőkönyvek forrásértékét növeli az a körülmény, hogy azokról az időszakokról, amelyekből fennmaradtak, teljes, átfogó képet adnak; csökkenti viszont rendkívüli szűkszavúságuk. Az 1704. év közepétől a szabadságharc végéig inkább csak ülés jegyzőkönyv-töredékekkel rendelkezünk, mint ülésjegyzőkönyvekkel. Az 1703 nyarát megelőző két és fél esztendőből az ülésjegyzőkönyvek a legtöbb politikailag fontos eseményről beszámolnak. A császári seregek tartása, a császári katonaság garázdálkodásainak problémája sűrűn szerepel a Gubernium ülésein. Az új állami szervezetre is értékes anyagot találunk a jegyzőkönyvekben; a vallási unió körüli harcokra szintén. Nem kevesebb — ha ugyan gyakran csak néhányszavas — bejegyzés vonatkozik a növekvő elégedetlenségre. Az udvarban a székely nemzet »nyughatatlansagá«-ról tudnak. Felkelés híre száll (»az Calvinista urak el akarnak veszteni az Nemetet«), Számos bejegyzés ismerteti meg a kutatóval a torockóvidéki mozgalmak történetét. A parasztok elvándorlásáról is gyakorta esik szó a Gubernium ülésein. (Két bejegyzés 1703-ból: »Excellen tissimus Dominus Gubernátor proponit integros pagos in Doboka Comitatu se resolvisse ad dispersionem in coeteras vei vicinas provincias«; a Küküllő megyei Korod falu pedig »desolatus est et aufugit«). De megtaláljuk a nyomait az adó, a katonaságnak járó szolgáltatások megtagadásának is. Az 1702-i béldi zendülésről is találunk feljegyzést, amelynek során a Gubernium Horthi nevű regestratorát megtámadták a parasztok. S végül gyakran foglalkozott a Gubernium a »praedo«-k, »latro«-k, »tolvajok«, s elsősorban legismertebb vezérük, Pintye üldözésével. 1703 nyarától azután az ülés jegyzőkönyvekben pontosan nyomon követhető az események folyása. Előbb csak hírek érkeznek a magyarországi kurucmozgalmakról, majd megindul a kuruc seregek behatolása az országba. Rövid bejegyzések számolnak be arról, hogy az Érchegységben az ottani (bányász és paraszt) lakosság megtagadja az engedelmességet az állami szerveknek, vagy Somlyó kuruc kézre jutásáról, a császári seregek (Bethlen S., Costa) vereségéről, a kolozsváriak »inobedientia«-járól, a kurucok további előnyomulásáról. Ezek mellett a bejegyzések mellett sorakoznak Rabutin fenyegetőzései a kurucokhoz csatlakozók ellen, a császáriak hadi készületei (sorkatonaság mozgása, nemesi felkelés), s a Thoroczkai tábora bomlásáról (szökések stb.) érkező hírek. Megindul a birtokos nemesség menekülése az erődített helyekre. Aztán megérkezik Thoroczkai csatavesztésének, a székely székekben fellobbanó kuruc mozgalmaknak a híre, s Rabutin és a Gubernium kétségbeesett dühvel próbálja megállítani a lavinát: rekviráltat, elfogatja a kuruc fogságba került vezérek családját,.
