Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

A Rákóczi-szabadságharc történeti forrásai a Bírósági Levéltárak anyagában 193 Iratainkban nincs szó Rákóczi legendás hírű tábornokának haditettei­ről, magánélete azonban tovább követhető. Bár otthonától elszakadt s va­gyonát elvesztette, kuruc területen letétben volt pénzéből s Bercsényi ál­tal visszaszolgáltatott elhajtott marháiból ismét anyagi erőhöz jutott, ezt a háború alatt is fejleszteni tudta s úgy megnövelte, hegy — adataink szerint — 1708-ban a »hadak számára« Érsekújvárban 5000, 1709-ben Berthóthy Istvánnak 1795, Rákóczinak 1996, Hont vármegyének 6000 fo­rintot adhatott kölcsön, azon kívül, hogy ugyanakkor Léván birtokot is vásárolt. Eközben felesége, akitől 36 évi házasság után az események el­szakították s akivel csak egyszer, a fegyverszünet idején, tudott még néhány órára Összejönni, Esztergomban meghalt. A 70 körül járó Bottyán 1707-ben újból megnősült, 20 éves leányt (Forgách Juliannát) vévén fele­ségül. A száraz periratokon keresztül megérezzük a szerető gyengédséget, mellyel az öreg generális fiatal felesége körül forgolódott, akinek Ester­házytól emlékbe kapott óráját, gyémántos aranygyűrűjét ajándékozta, nagy összegű pénzt kötött le, más gyűrűre ismét pénzt adott s a török há­borúkban szerzett érdemeiért Lipót császártól kapott medaillonos arany­láncát maga fűzte a derekára. Második házassága nem tartott soká. 1709 szept. 27-én Örsi pusztán 'települt táborában meghalt Vak Bottyán .gene­rális. A permellékletek arról is tájékoztatnak, milyen tábori felszerelés: lovak, fegyverek, híres fokosa (»-vulgo Bottyán baltája«), sátor, posztós tá­bori székek, pincetok, ón tálak és tányérok stb. maradtak utána s meny­nyibe került a temetése, a gyöngyösi barátok klastrómában vett sírhelye, a temetéshez készült zászlója, címere, a gyertyák stb. Ifjú özvegye a. vissza­húzódó kuruc földön, Heves és Sáros megye területén volt hosszú bujdo­sás után (melyről az iratok szintén érdekes részleteket tartottak fenn), a labanc br. Palocsai Horváth Györgyhöz ment újból feleségül, megtagadván a szabadságharc hanyatló ügyét s Bottyán generális emlékét. Az utána járó jogokról, anyagi lehetőségekről azonban.nem mondott le: a fenti adatokat legnagyobbrészt annak az örökösödési, illetőleg osztályospernek irataiból vettük, melyet Palocsai Horváthné- a szatmári békekötés után Bottyán János mostohaleányaival és fogadott fiaival, más rokonaival s a vagyon egy részét még mindig birtokában tartó Kukländer tábornokkal folytatott. 72 Nincs terünk, hogy a szabadságharc többi résztvevőjére, Bercsényire, az áruló Károlyi Sándorra stb. vonatkozó hasonló anyagot ugyanilyen mó­don, külön ismertessük. Úgy gondoljuk azonban, hogy az elmondottak, a Rákóczi és Bottyán alakja körül csoportosuló, itt összefoglalt adatok meg­felelő tájékoztatást adnak: milyen természetű forrásanyagot nyújtanak bírósági irataink a kor szereplőire vonatkozólag, amint a fentebbiek meg­mutathatták, milyen módon s mily szempontokból használhatók fel a bí­rósági állagok általában a szabadságharc kutatói számára. A polgári tör­ténetírás nem ismerte fel a bírósági anyag jelentőségét sem ebben, sem más vonatkozásban s visszariadt e speciális jellegű anyag megközelítésé­nek nehézségeitől. Haladó történetírásunknak azonban fel kell használnia azokat a lehetőségeket, melyeket bírósági levéltáraink feltárása nemcsak a Rákóczi-szabadságharc korának új feldolgozása szempontjából, hanem egyébként is, a marxista történetkutatás számára jelent. Varga Endre 72 Proc. Prot. Pers. Praes. 88. és Inqu. Jurát. 946. Az örökösök további pereire ld. Mand. Jud. 1713. 69, 1714. 19. 13 Levéltári Közlemények

Next

/
Oldalképek
Tartalom