Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.
180 Varga Endre perek delegált bíróságok elé utalását, ahol szabadon érvényesülhettek az újjáélesztett római jognak a felségsértésre vonatkozó kegyetlen rendelkezései. A magyar rendi felfogás még az Aranybulla ellenállási záradékának perspektívájából látta a feudális nagyúr vagy nemes viszonyát az uralkodóhoz, amikor az udvari jogtudósok már Európa-szerte sikeresen, vitték a köztudatba, a római császárok idevágó törvényei nyomán, hogy •a felségsértés »-crimen omnium atrocissimum« 16 , megtorlásának módja tehát az uralkodó szabad rendelkezése alatt áll, őt ebben semmi nem korlátozhatja. Valóban, Illésházy 1603. évi hűtlenségi perétől a pozsonyi vértörvényszéken át a Zrínyi, Frángepán és Nádasdy ügyében eljáró teljesen idegen — osztrák és német birodalmi funkcionáriusokból összeállított — delegált bíróság eljárásáig, majd Rákóczi ugyanilyen módon indult felségsértési peréig, a magyar törvények semmibevétele egyre durvábban, mutatkozik meg. 17 Ezeknek, a magyar jogszolgáltatás szervezetével semmi kapcsolatban nem állott, Bécsből rendelt, alkalmilag delegált idegen bíróságoknak (éppúgy, mint Carafa hírhedt eperjesi Judicium delegatumának) iratai nem kerültek be a curiai levéltárba s ezen át, vagy egyébként a Bírósági Levéltárak kezelésébe. is Minthogy a fenti anyagismertetés egyúttal a magyar felsőbíróságok szervezetére nézve is nyújt — bár csak igen vázlatos — áttekintést a Rákóczi-szabadságharc kitörésének időpontjában, nem mulaszthatjuk el, hogy itt a szabadságharc folytán e téren beállott változásokra s a felszabadult országrészeknek, Rákóczi Magyarországának a kiír. tábla pótlására felállított új felsőbíróságára, is. ki ne térjünk. S ennek nem lehet akadálya, hogy az utóbbira vonatkozó adatok nem a Bírósági Levéltárak anyagában maradtak fenn, amely ugyanis, mint az eddigiekben láttuk, csak a királyi bírósági szervezet iratanyagát tartalmazza. A szabadságharc kitörése, a kurucok gyors kezdeti sikerei az ország; nagy részét kivonták a Habsburg-uralkodó hatalma alól s ha a terület birtoklása később fluktuálóvá vált is, ugyanez a körülmény az ellenfél részére sem engedett szilárd berendezkedést. A kir. curia s a protonotariusok amúgy is akadozó, nehézkes ítélkezése megbénult. Ezt világosan tükrözi a fenti persorozatok anyaga. Sem a két cúriai persorozatban (Proc Octavales, Proc. Delegatorii), sem az országbírói ítélőmesterek peranyagában (Proc. Prothonot. Jud. Cur. Reg.) az 1704—1711 évekből egyetlen 18 Ld. pl. Rákóczi felségsértési perének 1701. okt. 15-én kelt vádiratában. Az. alsóausztriai kamarai ügyész által készített vádirat római jogi tételeken kívül Carpzovius ismert munkájára hivatkozik (mely már szintén az új abszolutizmus jogi felfogását vallja). Ld. Lúkinich Imre: II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének történeté és okirattára. Archívum Rákóczianum XI. k. 189. 1. 17 Az Illésházy ügyében kiküldöitt pozsonyi rendkívüli törvényszék még adott, valamit a látszatra, tisztán magyar tagokból volt összeállítva, közöttük protonotáriusok, kir. táblai bírák is helyet foglaltak, a vádat a kir. ügyek igazgatója magyar törvényekre hivatkozva emelte, stb. Ld. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi". pöre. Bp. 1883. 80—81. stb. 1. — Zrínyi, Frángepán és Nádasdy perében s a Rákóczi ellen indult perben már külföldön, tisztán külföldiekből Összeállított delegált bíróság, idegen törvény s idegen perrendtartás szerint járt el. Ld. Pauler Gyula: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése. Bp. 1876. II. k. 150, 212. stb.: 1., és Lúkinich, i. m. 83—88. stb. 1. — Nincs helyünk, hogy a pozsonyi és eperjesi vértör— vényszékekkel is külön foglalkozzunk, így csak utalunk a róluk fentebb mondottakra. 18 A Judicium delegatumoki'a vonatkozó anyag nagyobbrészt, természetesen, a-, bécsi nagy központi levéltárakba (Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Kriegsarchiv) került, kisebbrészt az Orsz. Levéltár Kamarai levéltárába stb.
