Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helya-ete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 17 szerint a közeli jövőben törvény alkotását kívánja kezdeményezni, sa törvénytervezet a törvényhatósági levéltárakat is érinteni fogja«.

8 A törvényhatósági levéltárak megoldatlan helyzetét kívánta tisztázni Sopron vármegye, amikor 1935. május 31-én tartott törvényhatósági ülésében foglalkozván a levéltárügy országos rendezésével, feliratot intézett a kormányhoz és egyszersmind felhívással fordult a többi törvényhatósághoz. Az Országos Levéltár ezt a javaslatot 1935. augusztus 3-án. ugyancsak »egy a levéltárügy országos" rendezésére és a levéltárvédelem intézményes kiépítésére vonatkozó törvénytervezetre« történő hivatkozással nem véleményezte, tárgyalandónak, s a többi törvényhatóságoknak, e tárgyban felterjesztett, a javaslatot általában támogató jelentéseit, amelyeket a belügyminisztérium az Országos Levéltárnak véleménynyilvánítás céljából megküldött, válasz és véleményezés nélkül hagyta, s az egész ügyirat végül is 1946. március 28-án irattárba került.

9 Az Országos' Levéltár súlyos hibát követett el akkor, amikor nem karolta fel, illetőleg nem támogatta a törvényhatósági levéltárak kezdeményezését. Bár egy levéltári törvény megoldotta volna a törvényhatóságok levéltárainak* problémáit is, nem lett volna szabad a két kérdést szétválaszthatatlannak tekinteni, s az egyiket elejteni a másikra való tekintettel, különösen akkor, amikor a másik megoldás az illetékesek megnemértése és tehetetlensége miatt már huzamosabb halasztást szenvedeti;. Az Országos Levéltár 1938—1941-ben, amikor Horthy-Magyarország román és jugoszláv területeket szállt meg, kezdeményezőén és aktívan felkarolta e területek levéltárainak ügyét. Kiküldöttei végiglátogatták e területek levéltárait.

10 E látogatások tapasztalatai alapján tett javaslatok következtében e területeken valamennyi törvényhatóság levéltárának élére az Országos Levéltárban kiképzett főlevéltárnok került. E levéltárak további sorsát azonban már kizárólag a főlevéltárnokok intézték egymástól teljesen elszigetelten, s az Országos Levéltár tovább már nem gyakorolt befolyást munkájukra. Az 1929. évi XI. törvénycikk 29. §-a kimondta, hogy »a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá tartoznak, ki e főfelügyeletet a Tanács {gyűjteményegyetemi, nemzeti múzeumi) útján gyakorolja. Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az érdekelt miniszterrel egyetértve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék.« E törvényt a 9300/1935. III. VKM. rendelet 1935. január 19-én életbeléptette. E törvény tehát — legalább is papíron — biztosította a levéltári szakfelügyeletet, helyesebben megadta a lehetőséget ahhoz, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyeletet gyakoroljon a közhatóságok irattárainak és levéltárainak »történelmi jelentőségű« anyaga felett. Bár ez az intézkedés megadta a 8 1053/1935. O. L. sz. 9 828/1937. O. L. sz. l

'

J A felvidéki, kárpátaljai, keleti és erdélyi területeiken végzett kiszállások eredményéről az Országos Levéltár 1941. augusztus 22-én kelt összefoglaló jelentése 749/1941. O. L. sz. alatt (289/1941. O. L. alapszám). A délvidéki területekre vonata kozóan .1559/1942. O. L. sz. 2 Levéltári Közlemények