Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.
A Rákóczi-szabadságharc történeíi forrásai a Bírósági Levéltárak anyagában 173 (Archívum, Regni) kapcsolódott s így ma a Regnicolaris Levéltár keretében található. A nagybírák levéltárai közül tehát csak a személynöké került a Bírósági Levéltárak kezelésébe. A levéltár a személynök többágú funkcióját tükrözi; az anyagban a személynök országos nagy bírói s kir. tábla-elnöki működéséből eredő iratokon kívül a nevezettnek mint az országgyűlés, alsó táblája elnökének tisztével kapcsolatosan képződött iratok is találhatók. A levéltár tárgyunk szempontjából tekintetbe veendő sorozatai az Acta Praesidialia s a Correspondentiae Antiquae címeket viselik. Anyagukból különösen az 1708-—1709. és 1712. évi pozsonyi országgyűlésre vonatkozó iratok érdemelnek figyelmet, pl. József császár amnesztia-levele, 5 a követi megbízólevelek, melyek mutatják, hogy a rendek közül kik jelentek meg a Habsburg-király által hirdetett országgyűlésen stb. Az octavalis bíráskodás akadozó, hiányos menete, a hosszú törvény, szünetek s ezzel kapcsolatban a kir. curia hatáskörének összezsugorodása a jogszolgáltatás más formáinak és szerveinek kialakulására vezettek. Közülük itt a curia delegált bíráskodásával s a protonotariusoknak a curia keretéből kivált, önállósult ítélkezésével kell foglalkoznunk. A hétszemélyes és kir. tábla tagjaiból vagy curiai ta gokból és más (egyházi, megyei, városi, kamarai stb.) bírótársakból alakított delegált bíróságok, illetőleg bizottságok kiküldetése történhetett — a felek kérelmére kiadott — királyi rendelkezéssel, országgyűlési végzéssel, a nádor és az, országbíró bírói parancsával, esetleg a felek közvetlen megegyezése alapján. A perben ítélkező delegált bíróság, vagy legalább az ügyet kivizsgáló s így tárgyaláshoz előkészítő delegált bizottság kiküldetésének szokása többféle közvetlen okra vezethető vissza. Ilyen ok elsősorban a cürialis bíráskodás említett elsorvadása, mely az alsóbb fórumok ítélkezésével meg nem elégedő s a bizonytalan octavát kivárni nem tudó perlekedőket ily szükségmegoldásra kényszerítette. De ilyen ok a feudális jogi anarchia sok egyéb jellegzetessége is: a hatáskörök tisztázatlansága, oly esetek felmerülése, amikor nincs bírói fórum, amely az illető ügyben eljárhatna (esetleg az eljáráshoz megfelelő erővel rendelkeznék), többféle hatáskör alá tartozó egyének összekerülése egy ügyben, a perek befejeződését a rendes eljárásban a végletekig elhúzó (itt viszont szabályozható) perorvoslati lehetőségek korlátozására való törekvés stb. A delegált bíráskodás elterjedését a jogszolgáltatás rendes apparátusának tehetetlensége váltotta ki, de ez, mint látni fogjuk, igen veszélyes útnak bizonyult. A delegált bíráskodás éles fegyverré vált az idegen uralkodó kezében, amikor a bíróságot saját kezdeményezésére küldte ki, célja, az ország gyarmati leigázásának megvalósítása érdekében. A curiai tagokból, vagy vegyesen curiai és más bíró társakból alakított delegált bíróságok és bizottságok fennmaradt anyaga a Processus Delegalorii sorozatban található. A delegált perek tárgya igen sokféle. Egy részük szintén birtokper, amelyekre általában a másik curiai persorozattal (Processus Octavales) kapcsolatban elmondottak érvényesek. Az anyag itt átfogóan nem ismertethető; természetének illusztrálására példaként csak két ügyet említünk: Rákóczi Ferenc és nővére, Aspremontné Rákóczi Júlia között a munkácsi, r > Az említett amnesztia-levél 1709. júl. 14-én kelt: Rákóczit és Bercsényit a közkegyelemből kizárva, a szabadságharc többi résztvevői számára a határidőt meghosszabbítja. Acta Praes. 1477,
