Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

Ifi Borsa Iván polgármesteri »irányítás« azonban lényegileg nem jelentett mást, mint legjobb esetben anyagi támogatást a vármegyei vagy városi főlevéltárnok elképzeléseinek kivitelezéséhez (pl. Sopron város, Somogy megye). Ezek a levéltárak felsőbb helyről jövő szakmai jellegű irányítást nem kaptak sem. az alispántól, vagy a polgármestertől, sem a belügy minisztériumtói, ahol levéltári szakelőadó nem is működött, sőt ilyennek szükségessége tudomás szerint még fel sem merült, így ezek a levéltárak egymástól teljesen elkülönítve kizárólag saját főlevéltárnokuk rátermettségétől és lelkiismeretességétől függően fejlődtek, stagnáltak vagy visszafejlődtek. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy az a néhány megyei város, amely régebbi keletű iratanyagát az irattártól elkülönítetten levéltárban őriztette (Cegléd, Esztergom, Kőszeg, Nagykőrös, stb.), szintén nem tudott említésreméltó eredményeket felmutatni. Az egymástól teljesen elzárt s magukra hagyott megyei levéltárak ügyének egységes' rendezését már a XX. sz. elején várták a levéltárak. Az 1902-ben megjelent Vármegyei Ügyviteli Szabályzat (125.000/1902. B. M. sz. rend.) II. rész VIII. fejezete ugyan foglalkozik a vármegyei levéltárral, megszabja gyűjtési körét, a levéltárnok közigazgatási jellegű feladatait, s megállapítja, hogy »A levéltárak berendezéséről, az azokban kezelt iratok rendezéséről, rendbentartásáról, s a kiselejtezésről az ez iránt kiadandó külön szabályzat intézkedik.« (236. §.) E szabályzat fennmaradt tervezeti példányai

4 arról tanúskodnak, hogy a szabályzat tervezete 1907. évben már készen volt, de kiadására nem került sor. A törvényhatósági levéltárak elhanyagolt helyzetéről, tisztviselőik rangsorolásáról az első világháború előtt már a napilapok is cikkeztek,

5 s »a vármegyei levéltárak jobbára rendezetlen, sőt megdöbbentőleg elhanyagolt állapota« arra késztette Csánki Dezső országos főlevéltárnokot, az Országos Levéltár vezetőjét, hogy 1913. október 23-án a belügyminiszter elé tárja a vármegyei levéltárak súlyos helyzetét és javasolja Komáromy András országos levéltárnok kiküldetését valamennyi vármegyei levéltár felülvizsgálása céljából.

6 Komáromy több éven át járta a vármegyei levéltárakat és időnként beszámolt a belügyminiszternek, aki jelentései alapján néhány részlet-intézkedést foganatosított, de átfogó, egységes intézkedés nem. született.

7 A Vármegyei Levéltári Szabályzat szükségessége természetesen továbbra is fennállt, s a vármegyei főlevéltárnokok annak mielőbbi kiadását szorgalmazták. 1936-ban azonban az Országos Levéltár kérte a kérdésnek egyelőre függőben való tartását, »minthogy a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Űr a levéltárak védelméről értesülésem 4 A Magyair Országos Levéltár hivatali levéltára. A továbbiakban csak ügyiratszám és O. L. 841/1931. O. L. sz. (1053/1935. alapszám). 3 Budapesti Hírlap. 1913. november 9, 37. lap, 1914. július 2, 10. lap. ö 2263/1913. O. L. sz. (350/1928, alapszám). 7 Az Országos Levéltár a belügyminisztérium felkérésére a két világháború között is végzett néhány alkalommal megyei levéltárakban szakmai felülvizsgálatot, azonban ezek éppen alkalmi jellegüknél fogva nem jártak messzebbmenő eredménynyel, hanem csak a megvizsgált levéltár helyzetében jelentettek kisebb-nagyobb eredményeket. (Pest-Pilis-Solt^Kiskun vármegye levéltárának felülvizsgálata 1926-ban és 1928-ban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye levéltáráé 1926-ban. 350/1928. O. L. alapszám.)