Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Esze Tamás: Acta Reviczkyana / 152–169. o.
168 Esze Tamás .rült: fancsikai udvarházát »cum appertinentiis Kegyelmes Urunk resignatiója után Lázár Tamás Uram apprehendálta«, a nagyszöllősit pedig, amelyet 200 forintért zálogjogon bírt Perényi Ferenctől, Perényi Imre szerezte meg a fejédelem adományából. »Ez iránt — mondja levelében — Kegyelmes Urunk előtt audientián lévén, szóval ő Nagysága szépen resolválni s vissza adatni méltóztatott, de a sok publikumok miatt írásban semmi commissiót nem vehettem ki.« Kéri a generálist, legyen segítséglére: kapja vissza javait, mert »ezen munka úgy mehetne végbe, ha valahol bizonyos helyben continuálhatnám a lakásomat«, nyerjen valami kis hivatalt (»ha kívántatik, rationum excatorságot is fel vállalok«), és mentsék fel a katonai szolgálat kötelezettsége alól. Mi lett volna az a mű, melynek megírására Károlyi kérte? A levél csak ennyit mond róla: »Sub dato 29. Decembris Szurdokbul emanált Nagyságod levelét nagy alázatossággal vettem. Én a Nagyságod méltóságos parancsolatja szerint az Urnák, N. és Vit. Galambos Ferenc Uramnak, ő Kegyelmének írtam, méltóztassék azon ő Kegyelménél hagyott írásimot hova hamarébb bizonyos alkalmatossággal kezemhez küldeni. Ha Ő Kegyelme el küldi. Nagyságod parancsolatját örömest végbe viszem. Azokbul a mit concinnálhatok, elaborálom, de az mance lészen, ha több ahoz való documentumok nem lesznek. Mert ha arrul egy generalis históriát kellene írni, több derék accessoriumok is ahoz kévántatnak. Ha pedig praecise azon dolgokat, a kik ott vannak, az is meg lehet, de nem leszen opus perfectum, hanem csak inchoatum.« A szatmári kuruc levelekre való utalásból nyilvánvaló, hogy Károlyi a szabadságharc kezdetének történetét akarta megíratni Reviczky vei. Felvetődhetik a kérdés: nem készült-e el a mű, nem azonos-e mégis a Diarium Secundum-mal? Semmiképpen sem, mert ez egy 1703. július 8-án kelt levéllel, Bercsényinek a polyánkai táboron Kende Mihályhoz írt levelével kezdi az eseményeket: holott, ha a mű megrendelője Károlyi — a kor irodalmi szokása szerint is — az ő tettei méltók elsősorban a megörökítésre. Tehát a dolhai ütközetet és Károlyi bécsi útját megelőző eseményekről is szólani kellene a generális ízlése és érdeke szerint. Károlyival azonban a második diárium nem sokat foglalkozik. A Diarium Secundum-ot Reviczky fogsága alatt írta. A mű aligha készült el, mert Reviczky — legkésőbben 1707. július vége körül —i meghalt. Rákóczi 1707. augusztus 20-án kelt rendeleteiben már hagyatéka ügyében intézkedik: »Néhai Reviczki Imrének az minémő ingó és ingatlan javai az elmúlt napokban confiscáltattanak vala, Kegyelmed — Ujlaky István, Ugocsa vármegye alispánja — N. Reviczki Máriának és az kiket illet, ezen parancsolatunkat vévén, azonnal restituálja. 50 « Ha Károlyi rendeletére a szatmári aktákat Galambos valóban elküldötte Reviczkynek, akkor éppen nem lehetetlen, hogy ezek a konfiskácíó alkalmával kerültek a szabadságharc levéltárába. S a hiányzó eredeti levelek is ekkor kallódtak szét. 50 A másik Budai Zsigmondnak szólt, mint a kettő egy napon, Homonnán kelt, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának levéltárában lévő fogalmazvány. — Feltűnő, hogy a Protocollum Instantiarum 1708. január 4-i 266.-. számú bejegyzésében ezekét olvassuk: „Reviczki Imre a szatmári capitulatio alkalmával 100 forintot producálván a németek adóssági defalcatiojára, annak refusioját kéri". Rákóczi válasza: „Mivel nem constál a recognitiobul, ki pénze lett légyen azon 100 forint, nem lehet directe választ tennünk."
