Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Esze Tamás: Acta Reviczkyana / 152–169. o.

Acta Reviczkyana 161 A tömeget a föld népe szolgáltatja a szegénylegények vakmerő támadásaihoz. A századfordulón az erdélyszéli és a keleti vármegyék tele vannak lappangó, a császári hadsereg garázdálkodása, a porció terhe ' és a földesurak elnyomása alól kibújó parasztokkal. Közülök. is emelkednek ki vezetésre termett emberek, mint Tokaji szervező- és fegyvertársa, a végardói bíró, Szalontai György, vagy néhány évvel később Esze Tamás. A hegyaljai felkelők egy része mozgalmuk leverése után katonai kötelékben maradva utat tort magának az Alduna vidékén tanyázó Thökölyhez, hiába igért nékik kegyelmet a császár. Reviczky Imre 1697 őszén egy Moldva felé vonuló kuruc sereggel akadt össze. Esetéről szóló jelentései érdekes, más forrásból nem ismert részletet őriztek meg a hegyaljai kurucok anabázisáról. A Szepesi Kamarának írt október 14-i beszámolójában

20 így. mondja el a történeteket: »Vévén Nemes Kamara oomniissióját, hogy Sigerius Uram dolgai iránt inquisitiót peragállyam, die 6ta 8 bris dél után Uylak felé (semmi féle hírt praevie nem halván) vévén utamot, épen Uyhely kertek alat kuruczok kezében akadtam, a kik engem el fogván, hat lovamot, fegyveremet, s ruhámot el vévén, csak egy ingbe hadtak, s azonnal le akartak vágni, de Isten másképen rendelvén, sok hurczolódás után magokkal el vittek, (s már az előtt Uylakot, Uyhelyt fel vervén), Fancsikát s Nagy Szőlőst is fel verték, valamit házornnál találtak, feleségemet is el fogván útban velem együtt, mindenemet el vitték. A cassában volt eő Fölséghe pénze Hung. FI. 252 „ 73, azt is egészlen el vittík, úgy a dézmabeli Püspök Uram eő Nagyságha pénzét is. Én nékem a parte (minden ládákot fel hasogatván), többet ezer forintnál kárt tettek. Le telepedvén osztán harminczad háznál, a még a boromba tartót, azt itták erőssen, sőt máshonét is hordattak bort. Már épen vérat előtt eszve veszet a kapitányok (a Német Márton volt, ki is itt fogva vagyon.) Tarjáni nevő hadnaggyal, én azt látván, hogy kardra kelnek, kivöl levő'katonákat s istrásákot be hittam, s még őket csilapítoták, adégh én feleségemmel együtt kezükbül elabáltam. Die 7ma 8bris osztán estve felé a szakmári hadak Keresztúrnál őket fel verték, hatot vagy hetet elevenen el fogtak bennek, a mieink közöl csak ketten estek sebben. Már az kurucság egészlen Máramarosba be ment, most Remeténél vagyon, innen a Tiszán Moldva feli, vagy Temesvár feli veszek utyokat, ^a mit a hírét: hozták.« A kamarai szolgálat — harmincadosoké, sótiszteké, prefektusoké — veszélyes szolgálat volt ebben az időben, a kurucok mindenütt halálra keresték őket, mert kapzsiságukkal, kegyetlenségükkel meggyűlöltették magukat. A Reviczky jelentésében említett Sigerus tiszaújlaki sófelügyelő viselkedéséről megdöbbentő adatok maradtak fenn. Midőn a kincstár kárának igazolása ügyében Salánkon, ahol Nagyszöllősről jövet szintén megfordultak a kurucok, 1698. január 7-én Ugocsa vármegye vizsgálatot tartott, a tanúk elmondották: miért kegyelmeztek meg a kurucok Reviczky életének? »Azt tuták az katonák, hogy Sigyerius légyen, eő gyalanta eölték volna meg, mert sok ember vádolta Sigyeriust, hogy mindent ront és fojtogat, de emelet az Reviczki mellet még minden szóllot, hogy ne bántsuk« — mondotta az egyik kuruc Tót Miklósnak, öz20 Esetét, jóval rövidebben, elmondja Szatmárról október 10-én kelt latin levelében is. Mind a két levél: Kamarai levéltár: .Repraesentationes, informationes et instantiae. 11 Levéltári Közlemények