Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Benda Kálmán: Ráday Pál politikai iratai, 1703–1711 / 141–151. o.
Ráday Pál politikai iratai 143 tartotta a nemzeti hadsereget, megépítette, a nemzeti államot, külpolitikai téren pedig európai üggyé emelte a magyar szabadságharcot, csak e két levéltár egymást kiegészítő iratainak tükrében ismerhetjük meg. d) A levéltár első rendezését maga Ráday végezte, az 1720^as években. Az iratokat nagy csoportokba osztotta, nem egyszer külső szempontok alapján (»Minutae intimiores in publicis«, »Negotiationes cum extens principibus«, »Negotiatio Benderiana«, »Rationes angáriae«, »Kökényesdi László dolgában való expeditiók« stb.), míg a leveleket általában íróik, néha azonban országok szerint csoportosította. (»Literae principis Rákóczi«, »Literae ad Vojnovichium«, »Epistolae linguis diversis cum, exteris viris magnis«, »Rákóczi idejében való külső correspondens levelek«, »Poloniae etiam cifris scriptae epistolae«.) A levelek borítékára ráírta küldőjének nevét, hivatali állását és a megírás* évét (pl. Domini E. Jablonski, sereniss. regi Prussiae a sacris, 1706) s a fogalmazványok közül is többön olvasható utólagos följegyzése, melyben az irat tárgyát és nagyjából a keltét adja meg; — főleg ez utóbbiban többször követ el hibát. A levéltárnak erről az első rendjéről különben sem elenchus,semmás följeg3''zés nem maradt, s amit tudunk róla, azt is csak néhány megmaradt pallium feliratából következtetjük. Ekkor a levéltár még a Nógrád megyei Ludányban, Ráday állandó tartózkodási helyén lehetett elhelyezve, s valószínűleg a XVIII. század közepén Pál fia Gedeon szállíttatta át az akkor épült péceli kastélyba. Föltehetően ekkor bomlott meg a levéltár első rendje is. Ráday Gedeon, a péceli híres könyvtár gyűjtője, a levéltári anyagot újra rendezte. Öt, a költőt, a magyar irodalom, pártolóját, elsősorban az irodalmi jellegű kéziratok érdekelték, ezeket egyenként katalogizálta (pl. Eél Mátyás kéziratait), a politikai jellegű iratokat és levelezéseket viszont durva tárgyi csoportokba fogta össze s az elenchusban is csak általános megjelölésekben tüntette fel. A szabadságharc idejéből való iratoknál, ahol lehetett, meghagyta az apja által készített egységeket, ahol pedig a csak palliummal borított iratok szétestek, ott tárgyra és időrendre való tekintet nélkül kötegekbe szedte őket. (Pl. »Diversa Rakocziana. Lat. et Hung.«, »-Volumen compactum continens Rakocziana, Lat. et Hung.« stb. 2 ) Az 1840-es években Dobos János péceli ref. lelkész (később az utolsó rendi országgyűlés diétái prédikátora, majd Cegléd papja, ki a százas küldöttséget vezette Kossuth-hoz 1877-ben) rendezgette a levéltárat, elsősorban Ráday Gedeon levelezését és iratait. De gyakran találkozunk följegyrzéseivel a kuruckori darabokon is, sőt egy elenchus töredéke is ránkmaradt, melyben már darabonkint számbaveszi és feltünteti az egyes csomókon belüli iratokat. Dobos egy későbbi följegyzéséből tudjuk," hogy Ráday Pál iratainak értékesebbjei Pécelen, a levéltár többi részétől elkülönítve, egy titkos faliszekrényben voltak elhelyezve. »1848—49-ben kereste, kutatta őket Eggeiiberger osztrák őrnagy Gödöllőről, kutatta mindenütt, csak ott nem, ahol lappangtak. Bosszújában a családi fegyvertárat rabolta meg, régi törött puskákat, pisztolyokat...« 2 „Catalogus manuscriptorum." Leközölte Gorzó, i. m. 179. s köv. 1. 3 Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő (szerk.: Czelder Márton) V. 1883, m í.
