Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai / 3–13. o.

12 Ember Győző több levéltár történetére. — Az ismertető leltárak tartalmaznak levéltártörténeti adatokat, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a levéltártörténet művelése a levéltár ismertetés keretén belül megoldható. Levéltártörténeti tanulmányoknak elsősorban a Levéltári Közleményekben van a helyük. 5. Forrásközlés. Célja és tárgya szerint igen sok módja lehetséges. Lehet szorosan tudományos, nevelői vagy oktatási célzatú. A tudományos jelleget természetesen a két utóbbi célzat sem zárja ki, sőt megköveteli. Tárgya szerint felölelheti a forrásközlés valamely meghatározott anyag minden vonatkozását, vagy valamely szűkebb kor minden anyagra kiterjedő minden vonatkozását, de korlátozódhatik meghatározott tárgyra; azon belül szűkebb korra, sőt tovább szűkítheti területét valamely tárgyon és koron belül meghatározott anyagra. Általában a forráskiadványok önálló köteteket kívánnak meg, s hozzájuk tartozik a bevezető tanulmány is. De teret kell nyisson a forrásközlés számára a Levéltári Közlemények is. Olyan tárgyánál fogva jelentős egyes irat vagy összefüggő több irat kerülhet közlésre a Levéltári Közlemények hasábjain, amely mennyiségénél fogva nem elegendő önálló kötetben történő kiadásra. A közlés lehet teljes szövegű, vagy kivonatos, a kérdéses irat vagy iratok fontosságának, jellegének megfelelően. 6. Történeti statisztikai feldolgozás. A forrásközlésnek sajátos faja, amely az iratokban lévő adatokat meghatározott szempontok szerint egybevonva, statisztikai táblázatokban teszi hozzáférhetővé, bizonyos fokig már fel is dolgozza azokat. Bevezető tanulmány ennél is elengedhetetlen. E műfaj fontosságára hangsúlyozottan rá kell mutatni. Miként jelen fejlődésünk lemérésénél és irányának kijelölésénél nem nélkülözhetjük a mai statisztikát, úgy a múlt megismeréséhez a történeti statisztika hivatott a legszilárdabb alapot adni. A történeti statisztikai feldolgozások is általában önálló köteteket töltenek meg, kisebb terjedelműeket azonban közölhet a Levéltári Közlemények is. 7. Az ú. n. hivataltörténet művelése. A »hivataltörténet« szó nem fejezi ki teljesen a kérdéses fogalmat. Valamennyi olyan szervnek (hatóságnak, hivatalnak, intézetnek, intézménynek, banknak, gyárnak, üzemnek, vállalatnak stb.), családnak, vagy személynek a történetéről van szó, melyeknek működése során szervesen keletkezett iratanyagot, az illető szerv, család, vagy személy irat-, illetve levéltárát, a levéltárak őrzik. Történetük tisztázása ugyanis döntő módon segíti elő, hogy irat-, illetve levéltárukat megismerjük és használni tudjuk. A kormányzat, közigazgatás és igazságszolgáltatás történetétől kezdve, a gazdasági szervek történetén keresztül, ide tartozik a családtörténet, sőt a történeti életrajz is. A — jobb híján — hivataltörténetnek nevezett tudományágon belül külön is ki kell emelni az ügymenettörténetet, amely az egyes szervek irattermelő működésének tisztázására hivatott. — A hivataltörténet művelése is elsősorban önálló kiadványokat eredményez, de éppúgy kisebb tanulmányokat is, amelyek a Levéltári Közleményekben jelenhetnek meg. Fenti felsorolás nem fontossági, hanem rendszerezett sorrendet jelent. Azt, hogy mikor és milyen feladat megoldása a legfontosabb, a történettudománynak, kulturális forradalmunknak, a népgazdaságnak, általában a szocializmus építésének mindenkori igényei határozzák meg.