Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltáYa 123 és a kiadásokról, kimutatások a munkabérekről, kölcsönökről, az egyes pénznemek értékéről, ellennyugták az udvarhoz vitt rézpénzről. A szabályzat szövegét kiadta Thaly: Tört. Tár. Í881. 371—377. 1. V. 3. e) • A só- és salétromtermelés igazgatásának iratai 1704—1710 6 csomó Az ország közellátása szempontjából rendkívüli jelentősége volt a só­bányászatnak és a kitermelt só szállításának, elosztásának. Mivel a csá­szári sóhivatalok a sóárusítási monopólium gyakorlásával és e nélkülöz** hetetlen közszükségleti cikk árának kapzsi módon való felcsavarásával az ország egész népét a végsőkig elkeserítették, a szabadságharc államház­tartásának irányítóira várt a feladat, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan rendezzék: viszonylag olcsó sóárak mellett mégis biztosítsák a kincstár számára alapvető sójövedeliheket. A Máramarosban (Rónaszék) és Sárosban (Sóvár) kibányászott só tá­rolása, kiárusítása, iE. kiutalása részint a helyszínen (Sóvár), részint a máramaros—szolnoki tiszai tutaj útnak, ill. nyugat felé való meghosz­szabbításának átkelőhelyein (Sziget, Tiszaújlak, Tokaj, Szolnok, Duna­földvár) történt. Az ottani nagy lerakodóhelyek mellett sóinspektorok működtek, akik a sót átvették, raktározták, a megszabott áron eladták,, felsőbb utasításra kiutalták, elszámolásokat készítettek (melyeket saját számvevőségük a Consilium Oeconomicumhoz küldött fel) és gondoskod­tak a rév rendbentartásáról. A későbbi császári sóhivatalok irattárába került kuruc sóiratok szinte hiánytalanul maradtak meg napjainkig: egy-két instrukció, terme­lési kimutatások (Sóváron a bányász-céh adott ki tanúsítványokat a ter­més mennyiségéről), az elszámolások egész tömege (a sóelszámolások fel­tüntetik, ki mikor, kinek a kiutalására, mennyi sóban részesült; a pénz­elszámolások a befolyó pénzösszeget és a költségeket rögzítik), mellettük pedig a fejedelem (kivételképp esetleg más magasrangú funkcionáriusok) pénzkiutalásai a só jövedelem terhére (seregek számára, vásárolt áruk ki­fizetésére, gyógyítási és más segélyként, sebesültek, szegények, iskolák számára), átvételi elismervéiiyek, nyugták (szállítási bérek kifizetéséről is), az ellenőrzők tanúsítványai az elszámolásról és a sóinspektorokhoz érkezett levelek. Az erdélyi sóbányászát kuruc korszakának itt nem maradtak fenn, írásos emlékei. A sóhivatalok elszámolásaival együtt ellenőrizték és kezelték a saléfc­romfelügyelőség termelési kimutatásait, elszámolásait, valamint a szám­vevőség észrevételeire adott válaszait is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom