Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

122 Maksay Ferenc V. 3. d) A) A selmeci főbányagrófság és a besztercei kamara iratai a felkelés idegéből B) Bányákra, pénzverésre vonatkozó más iratok 1703—1710 1/3 csomó A) A röviddel a felkelés kezdete után Rákóczi kezére került felvidéki bányák és a velük .párhuzamosan működő pénzverőházak feladata volt,, hogy az országot a szükséges arany-, ezüst-, de legfőképpen a mind nagyobb mennyiségben nyomott rézpénzzel ellássák. Ennek a feladatnak a nyersanyaghiány, a bányák rossz állapota és az így előálló munkabérnehézségek miatt alig tudtak megfelelni. Nem működött mindenütt kifogástalanul a vezetés sem: a legfontosabb (felsőmagyarországi) bányákat irányító selmeci főbányagrófság tisztikara, élén Hellenbach Jánossal s maga mögött a német városi polgársággal, szinte minden változás nélkül lett császáriból »kuruccá« s az egész szabadságküzdelem alatt ingadozó magatartást tanúsított. Ennek a magatartásnak bizonyítékai a selmeci főbányagrófságnak és a mellette működő besztercebányai kamarának (bánya-, kohóüzem- és rézvállalat) együttes letétként az Országos Levéltárba került iratai: nagyrészt beérkezett levelek, elküldött levelek fogalmazványai és másolatok, amelyekben csak kevés szó esik a bányagazdálkodás problémáiról. Hellenbach 1703 októberében tette le a hűségesküt Rákóczi megbízottai előtt, akkor leltározták a készleteket és állapodtak meg a további teendőkben. A következő évek során Bercsényivel mint ellenőrző hatósággal és a körmöcbányai bányaközegekkel folyt rendszeres levélváltás: szervezési kérdésekben, a bombagyártás vagy pénzverés, anyagmegrendelés ügyében. Az iratanyag többi része a főbányagrófságnak a fölkelés politikai és katonai viszonyai hullámzásával változó helyzetét tükrözi: megőrizték a brezáni pátens latin fordítását, Selmecbánya kiváltságlevelét, a kamarai panaszlevél-fogalmazványok egész sorát (kuruc katonák excesszusait jelentik a parancsnokságoknak), a Schlick császári tábornokhoz küldendő követségről - vagy a Bercsényi fogadtatásáról szóló, inszurrekcióra,. adófizetésre felszólító iratokat és az utolsó évek császári uradalmának dokumentumait. B) A bánya- és pénzverőüzemek nagy része — leszámítva néhány kiváltságosat, amilyen • a bányavárosi, nagybányai és felsőbányai pénzverő volt — a Consilium Oeconomicum alá tartozott. 1707-től a bányákat Hellenbach János alá rendelték. Ebben a csoportbán is megtalálhatók a felsőbb hatóságokkal (Bercsényi, Hellenbach) folyó iratváltás emlékei: rendelkezések a rézpénzről, jelentések a bányák állapotáról, az üvegöntésről, fizetéskiütalás, a Gazdasági Tanács bányászati-pénzverési szabályzatának másolata. A belső ügyvitel a következő — utóbb részben felterjesztett — irattípusokat termelte: elszámolások a bányászott anyagról (főleg réz, ólom, vas), a puskaporgyártáshoz szükséges salétromról (gyártási központja Nagykálló volt); a selmeci számvevőség heti kimutatásai a gyártott arany^, ezüstpénzről