Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

116 Maksay Ferenc V. 2. Katonai iratok 1703—1711 . 3 csomó» a) Pátensek, védelemlevelek. A kuruc haásereg tábornokai és főtisztjei pátensekben szólították fel egy-egy terület népét katonák állítására vagy személyes fölkelésre, a szabadság ügyéhez való csatlakozásra (Forgách horvát pátense), az ellenséges elnyomás alatt való helytállásra;kiáltványok útján fokozták csapataik harci készségét, így tudósítottak egy-egy csata kimeneteléről, fegyverszünet életbelépéséről vagy megszűntéről. Ezen az úton is igyekeztek biztosítani seregeik rendjét, a közbiztonságot, az élelem- és hadianyagutánpótlást, a rendszeres adófizetést. Tábornoki nyílt parancs rendelte el a sárospataki kollégiumnak a reformátusok számára való visszaadását. Ebbe a sorozatba tartoznak a falvak, közösségek érdekében kiadott védelemlevelek (protectionaMsok) is. b) Kiadványok személyi ügyekben. Katonai személyek vagy katonai védelem alatt álló polgári személyek védelemlevelei, útlevelek (pl. katonai szolgálatból elbocsátottak számára), bizonyságlevelek (pl. fizetés felvétele ügyében). c) Hadszervezetre vonatkozó iratok. Rákóczinak a fölkelés kezdeténnem kevés gondot okozott napról-napra gyarapodó seregének rendbentartása. Az elinduláskor alig 5^-600 főnyi, jelentős részében paraszti népfelkelő-hada sokféle elemből növekedett rövid félév alatt mintegy 70.000-re: a császári seregeknek azokból a magyarországi (magyar, kárpátorosz, kis részben német, román, szerb) harcosaiból, akiket a felkelők felszabadítottak (várak bevétele, seregek bekerítése, hadifogolyejtés útján), azokból, akik itthon vagy külföldön állomásozó császári, csapatoktól szöktek át a kurucokhoz, továbbá a fölkelők birtokába jutott megyék portánként kiállított katonáiból. Az utóbbiak vagy Rákóczi reguláris ezredeiben kaptak helyet, vagy mezei hadaiban, szabadcsapatokban harcoltak; nemesek, polgárok, parasztok egyaránt. Számukat 1705-től portánként 4-ben állapították meg, ettől kezdve a portális katonaság mellett — ugyancsak portánként — 2—2 zsoldost is ki kellett állítani. A vezetés -<- néhány paraszti és polgári származású tisztet leszámítva — nemesi kézben maradt, a tábornoki kar túlnyomó része a nagybirtokosokból került ki. Az állomány számbavétele 1704-ben még megyénkénti lustra (1. I. 2. d) útján történt. 1705-től, amióta az újoncokat rendszeresen ezredekbe sorolták és irreguláris csapatot többé nein állítottak fel, a fizetések pontos kiutalása céljából századok, zászlóaljak es ezredek szerint készítettek mustrákat, időnkint az ezredek fölött álló nagyobb egységek, a generálisod és marsallok seregei, ül. később az ország katonai districtusai szerint is. yA parancsnokok több-kevesebb részletességgel jelentették a létszámot feletteseiknek, végső soron a fejedelemnek. Később a nyilvántartásban a katonák lakóhelyét ismerő s a hadkiegészítést (újoncállítást) is szervező, megyéknek jutott nagyobb szerep. A parancsnokok feladata volt, hogy alárendeltjeiknek vagy különleges megbízatást nyert nem-katonai személyeknek instrukciókat adjanak;