Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai / 3–13. o.
A Levéltári Közlemények új feladatai 9 natkozásaik is vannak. Kétségtelen azonban, hogy a szervezeti kérdések nagyobb része már megoldottnak tekinthető, s így nem jelentkezhetnek olyan mértékben, mint amilyenben a folyóirat korábbi célkitűzésében szerepeltek. Vonatkozik ez a jogi kérdésekre is. Az egységes levéltári szervezet megteremtésével párhuzamosan sor került annak a jogi zűrzavarnak a fejszámolására is, amely a kapitalista országok levéltárügyét jellemzi, s amely korábban annyi gondot okozott a magyar levéltáraknak is, A levéltári gyűjtőkör kitágulása számos új feladat elé' állítja a magyar levéltárügyet, nemcsak gyakorlati, hanem elméleti vonatkozásban is. A bővülés két irányban jelentkezik, egyrészt tárgyilag, másrészt időbelileg. Tárgyi tekintetben korábban szinte kizárólag közigazgatási hatóságok és hivatalok iratanyaga került levéltári őrizetbe, továbbá azoké a családoké, amelyek önként adták át. A magánlevéltárak túlnyomó többsége, de ezen túlmenőleg sok állami intézménynek és szervnek az iratai'is kívülestek a levéltári gyűjtőkörön. A szocializmust építő társadalmi rendünkben egy-két kivételnek tekinthető szerv iratain kívül minden iratanyag a levéltárak gyűjtőkörébe tartozik, Elég etekintetben utalni a gazdasági szervek anyagára, amelynek mennyisége és jelentősége 1953 elején külön központi levéltárnak a megszervezését tette szükségessé. A levéltárakba áramló hatalmas tömegű új anyag nemcsak mennyiségileg növeli .meg azok korábbi munkáját, hanem a megoldásra váró új kérdések egész sorát veti fel. Az új anyagban új iratfajtákkal, új irattári rendszerekkel találja magát szemben a levéltáros, másképpen kell a rendezéshez, selejtezéshez, leltározáshoz fognia, és így tovább. Mindezek a kérdések nemcsak gyakorlatilag jelentkeznek, hanem elméleti tisztázást is kívánnak. Bővült a levéltárak gyűjtőköre időbelileg is. Jelenleg az ötévesnél régebbi iratanyaggal a levéltárak már foglalkoznak, mert ezt általában már selejtezik és gyakran át is veszik. Irattár és levéltár között a határvonal mindinkább elmosódik, aminthogy a különbség közöttük korábban is csak külsőségekre, az őrzés helyére, az őrző szervre, vonatkozott. Irattár és levéltár egyre szorosabbá váló kapcsolata természetszerűleg vonja maga után, hogy a levéltáros az anyag védelmét és gondjának viselését már akkor megkezdi, amikor az még nincs benn a levéltárban. Foglalkozik az irattárak gyakorlati kérdéseivel, aktív szerepet vállal olyan irattári rendszerek kialakításában, amelyek nemcsak a folyó ügyvitel mindennapi igényeit elégítik ki, hanem a későbbi levéltári követelményeknek is megfelelnek. E kérdéseket sem lehet elméleti tisztázás nélkül pusztán gyakorlatilag megoldani. A levéltári munka a felszabadulás után az illetékes szervek megértő támogatásával nagy lendületet vett, a mennyiségi növekedésen kívül —• nem utolsó sorban a szovjet gyakorlat megismerése és követése révén — új területekre is kiterjedt. Iratrestaurálással és konzerválással korábban a magyar levéltárak egyáltalában nem foglalkoztak. Az Országos Levéltárban jelenleg háromtagú csoport végez ilyen munkát. Iratfényképezéssel az Országos Levéltárban a felszabadulás előtt egy személy foglalkozott, jelenleg öttagú csoport. Előbb az Országos Levéltárban, majd a vidéki levéltárakban is nagyarányú leltározási munka indult meg, amelynek során elkészültek és részben sokszorosítva kiadásra is kerültek az ú. n. alapleltárak, az ú. n. ismertető leltárak készítése pedig folyik, az Országos Levéltár egyes levéltárainál befejezéshez közeledik. Mindkétfajta leltározás ismeretlen volt nálunk a fordulat éve előtt. Űjfajta munka az ú. n.
