Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - In memoriam...: Nagymihályi István (1896–1941) / 351 - In memoriam...: Pázmány Lajos (1874–1943) / 351–352. o.

SZEMLî 35t Nagymihályi István 1896—1941. Abba a nemzedékbe tartozott, amelyiknek egész életét tönkre tette a háború. Mérnöknek készült, érettségi után azonban ioi4=ben katonának kellett bevonulnia és amikor hat évi szolgálat után leszerelt, bezárult előtte az út az egyetem felé, azonnal kenyérkeresetről kellett gondoskodnia. Eveken át magán vállalat» nál szolgált, vállalata külföldi fiókjainál s közben, mikor már nagyobb volt a mozgási lehetősége, beiratkozott az egyetemre és ha nem is valósíthatta meg régi álmát, jogi és államtudományi doktorátust szerzett. A harmincas években a gazdasági válságban a magánvállalat, ahol szolgált, megbukott és Nagymihályi István kenyér nélkül maradt, diplomájával sem volt mit kezdenie. Nagy küzdelmek árán végül Heves vármegyéhez sikerült bekerülnie, két doktorátussal és különleges idegennyeívismerettel — leíró Írnoknak. Ismét hat évet töltött el ezen a munkahelyen és nem fáradt bele a reménytelenségbe; amikor Heves vármegyében megüresedett a főlevéltárnoki állás, erre tette fel az életét. Helyettest állított magának, akinek fizetése jórészét leadta, ő pedig feljött Buda= pestre, hogy az Országos Levéltárban az 1929 : XI. t.=c. 15. §=ában előírt levéltári gyakorló szolgálatot megszerezze« Nap«nap után a késő délutáni órákig dolgozott, hogy megtanulja mindazt, amire jövendő munkahelyén szüksége lesf és szívveWélekkel készült a reá váró feladatokra. Komolyan kezdett foglalkozni a levéltári irodalommal, cikket írt a selejtezés kérdéseiről, külföldi munkákat ismertetett. Pedig nem volt könnyű belemélyedni tanulmányaiba, 1958 már előre vetette a jövő árnyékait és Nagymihályi mindig remegve várta, hogy mikor nyúlnak bele életébe erőszakos kézzel az események, mikor semmisülnek meg reményei most már másodszor. Ember nem lehetett boldogabb, mint ő volt, amikor 1939 április ísén végre kinevezték Heves vármegye főlevéltárno* kának. Ugy érezte, hogy ez a más számára talán nem is olyan kívánatos munkahely kárpótolta élete összes csalódásaiért. Nagy lendülettel fogott munkához, az akadályokkal nem törődve, emberfeletti erővel szakított magának időt, hogy a vidéki levél* tárnokokra kényszerített, munkájuktól távoleső közigazgatási feladatokon túl hivatásának, levéltára őrzésének és rendezésének élhessen. A munkák egész sorát kezdte meg, állványokat, szekré= nyéket készíttetett és mintaszerűvé szerette volna tenni levéltárát. Közben Európában elszabadult a háború réme és Nagymihályi számára újabb félelmet jelentett: mikor fogja végre megtalált igazi munkaasztalától elszólítani talán örökre egy katonai behívó. A munka és az izgalmak felőrölték erőit, fáradt idegeinek nem tudott parancsolni, 1941 május zj^kn önkezével vetett véget életének. 5. Pázmány Lajos 1874—1943. Családi hagyományként lett levéltárnok, atyja, Pázmány Dániel, Csongrád vármegye levéltárnoka volt. ő maga a történeti