Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - In memoriam...: Gárdonyi Albert (1874–1946) / 348–350. o.
SZEMLE 349 munkássága kezdő korában is szívesen foglalkozott. Kétszáz címet meghaladó irodalmi munkáinak közel egy negyede az idevágó mű és kisebb=nagyobb tanulmány. Legkiemelkedőbbek ezek. közül. : «A történelmi segédtudományok története Magyarországon.» (1926) c. műve, «A titkos kancellária eredete és kialakulása» (Századok 1914), «Az Anjoukori királynék magyar kancelláriája» (Turul 1915), «A tudományos paleográfia megalapítása» (Történeti Szemle 1916), «A latin oklevélírás rendszere» (Fejérpataky Emlékkönyv). Mint a székesfőváros Levéltárának vezetője (1911—: 1955) budapesti vonatkozású oklevélgyűjteményeket adott ki. Tudományos szempontból értékes közreműködéssel járult hozzá a Csánki Dezső vezetése alatt gyűjtött «Budapest Történeti Emlékei» с okmánygyüjtemény I. kötetének (1148—1501) létre= hozásához, amennyiben nemcsak a sajtó, alá rendezte és a szak= szerű bevezetéssel látta el, hanem az eredeti gyűjtésben szereplő 102 oklevél számát a Vatikáni Levéltárban végzett saját kutatásának eredményeként 320=ra emelte. Gárdonyi azonban nemcsak a történeti irodalomban végzett maradandó értékű munkát, hanem mint a Székesfőváros főlevél* tarosa is új utakat jelölt ki ennek a tudományos intézménynek a munkájában. Ezen a téren rendkívüli nehézségekkel kellett meg= küzdenie, mint a legnagyobb magyar törvényhatósági levéltár vezetőjének, annak a kettősségnek a következtében, mely a köz= igazgatási és a tudományos feladatok párhuzamosságából szár= mazik. Rendkívüli egyéni szorgalmával ezt a feladatot is a megoldás útjára vezette, amikor egyrészt kézbevette és irányította a mind nagyobb mértékben gyarapodó adminisztrációs munka racionális szervezését és lehető.megkönnyítését, másrészt nemcsak példát mutatott a tudományos kutatásra és feldolgozásra, hanem az ehhez szükséges lehetőségeket is megteremtette. így az ő vezetésével és személyes munkájával történt meg a többszöri költözés során összekeveredett anyag szétválogatása és rendezése, ő indította meg a levéltári általános katalógus és a leltárak készítését, a Fővárosi Levéltár egyik legégetőbb problémájának, a selejtezés kérdésének helyes útra terelését. Mind a tudományos érdek, mind a közigaz= gatás igényeinek szemmeltartásával több bevált selejtezési sza= bályzatot készített. A levéltár belső adminisztrációjának ilyetén gondozása mellett, igazi szívügye a régi (1686—1872) anyag rendezése és nyilvántartása volt, mert ehhez kapcsolódott irodalmi munkásságának jelentős része. Ennek az anyagnak a meg= ismertetését igyekezett előmozdítani a «História» с folyóirat és a «Tanulmányok Budapest Múltjából» с sorozatos kiadvány meg= indításával, melyeknek egyúttal legszorgalmasabb munkatársa is volt. A tudományos szakvélemények, melyeket maga és vezetése alatt a levéltár személyzete adott, külön kiemelendők; ezekben ugyanis a tudomány eszközeinek alkalmazásával a főváros köz= igazgatási érdekeit eredményesen sikerült képviselni vagy meg= védelmezni. Mindezek eredményekép megállapíthatjuk, hogy •Gárdonyi teljes mértékben átérezte a levéltár, mint tudományos
