Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Rónay László: Az Országos Levéltár kutatóterme 1934–1946-ban / 338–345. o.
SZEMLE 339 a tudományos képzettség egyetemi fokozatait megszerezni kívánó egyetemi hallgatók. A szabad pályán működő egyének közül is főleg a szellemi foglalkozásban élők alkotják a többséget. A külföld fokozódó érdeklődését bizonyítja, hogy minden évben több kép« viselőjét látjuk a levéltári kutatók sorában. Az 1959—1944. évek szomorú emlékű eseményei között a Levéltár csendes kutatótermébe is behatoltak a külső zavarok hullámai, kilendítve az eddigi komoly kultúrmunkát szilárd vágányairól. Bár a tudományos képzettségű kutatók most sem hiányzanak a kutatóteremből, és közöttük az előző, időszakban említett foglalko« zási ágak továbbra is jelentős mértékben szerepelnek, ez a kutató« gárda azonban csak elenyésző kisebbség, aránytalanul nagyobb tömegben jelentkeznek olyan kutatók, akiket az ismételt leszármazás« igazolások kényszerítenek, hogy legtöbbször a kutatáshoz szükséges szakismeretek nélkül keressék fel az Országos Levéltár kutatótermét. A levéltárak iránti érdeklődés kiszélesedése kétségbevonhatatlan cáfolatát adja az olyan állításoknak, hogy a levéltári anyag haszon= talán, ócska papírok tömege, amelynek a ma számára semmi értéke nincsen. A kutatóterem tisztviselőinek szinte leküzdhetetlen nehézs séget jelentett a rendkívüli mértékben megnövekedett számú kutas tók igényeinek kielégítése. Végre is e nehézségek olyanokká fokos zódtak, hogy a Levéltár vezetősége i942=ben kénytelen volt a fő* kutatóteremmel párhuzamosan működő, második kutatóhelyiséget is megnyitni, ahol a pusztán gyakorlati érdekből, személyi adatok megszerzése céljából jelentkező egyének nyertek elhelyezést. Ezzel a megoldással egyrészt saját céljaik részére a kívánt levéltári anyagot G yorsabban megkaphatták, másrészt a kulturális célokat szolgáló utatómurkát nem hátráltatták. A budai vár ostroma folyamán az Országos Levéltár szép, díszes kutatótermét súlyos veszteségek érték, üvegtetőzete összes tört, ablakai hiányzanak, berendezése részben megsemmisült. A levél« tári kutatóterem ideiglenesen az egykori kiállítási terem előszobája« nak használt helyiségbe szorult, és több mint másfél évi szünet után, 1946 március 27«én kezdte meg ismét működését, egyelőre a legszerényebb keretek közt. A gyéren szállingózó kutatók által képviselt foglalkozási ágak és társadalmi osztályok azonban ismét a régi, 1938 előtti megoszlást mutatják fel. Túlnyomóan ismét egyháziak, tanárok, köztisztviselők, egyetemi hallgatók és a szellemi szabad pályák válogatott képviselői jelentkeznek a kutatóteremben. A fentebb vázolt három korszak nyomja rá bélyegét a kutató« munkában megnyilvánuló irányokra is. Az első időszakban az összes kutatási tárgykörök között a legs nagyobb elterjedést a családtörténet mutatja. Ez a kutatási ág rit* kán emelkedik a szigorúan vett tudományos színvonalig, többnyire a személyi érdeklődést, családi leszármazáskutatás szempontjait elégíti ki. Jelentkezésben megközelíti a helys és településtörténet, mely már sok esetben értékes tudományos, bár kissé egyoldalú érdeklődést árul el. Harmadik helyen említhető az élet« és jellem« 22*
