Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Elekes Lajos: Román levéltári kiadványok / 318–326. o.
318 SZEM LE i945=ben, mint már iç44=ben is, a háborús irattermelés szelektálás sának az előkészítése áll. A levéltár mindenképen igyekezett az egyes hivatalok ilyen irányú munkásságát elősegíteni, különösen nagy figyelmet szén* telve az ideiglenes háborús hatóságok és hivatalok iratanyagának. Mind szélesebb körben kezdik használni azokat a kimutatásokat, amelyek meghatározott kort elért, bizonyos fajtájú iratok folytató* lagos selejtezését.teszik lehetővé. Bármilyen gondos körültekintéssel vezeti a levéltár a háborús irattermelés legjavának kiválasztását, a selejtezés után megmaradt, elhelyezésre váró anyag így is olyan terjedelmű, hogy még súlyo= sabbá teszi az intézmény férőhely=problémáját. A levéltárban őrzött anyag terjedelme ugyanis az 1944/45. költségvetési év folyamán majdnem 700.000 köblábra emelkedett, s így a tervbevett új raktár= épületek emelése egyre inkább szükségesnek mutatkozik. A Nemzeti Levéltár működésében jól felismerhető a levéltár ideális célja: az őrizetében levő anyag különféle rendszerű feldol= gozásai által a múlt tapasztalatainak feltárása a jövő érdekében. Ez a felfogás, amely a levéltárnak a végső cél felé irányuló minden törekvéséből tükröződik, a háború borzalmas kataklizmájában egye= temes emberi tartalommal telik meg. A levéltár már nemcsak saját nemzete, de az emberiség jövőjével, kultúrájával szemben is feíe= lősséget érez. Európai, illetve távolkeleti ténykedése e felfokozott felelősségtudat legszebb tanújele. Tirscher Jolán. Román levéltárt kiadványok. A román levéltárügy nagyot fejlődött a két háború közt. iç24=ben levéltári szakfolyóirat indítása és levéltárnokképző fő= iskola felállítása, a rákövetkező évben levéltári törvény s ennek keretében az állami levéltárak regionális szervezetének kiépítése, i932=ben törvénymódosítás, i94i=ben újabb szakfolyóirat létesí* tése a fejlődés főállomásai. Természetesen a fejlődés nem volt zök= kenésmentes ; a levéltárügy szükségképen megérezte azokat a nehéz válságokat, melyeken a román állam és társadalom az elmúlt év= tizedekben átment. De az irányzat nagy általánosságban határozót» tan emelkedő. Minden nehézség ellenére sikerült a levéltárak ügyét napirenden tartani; a két folyóirat átvészelte a háborút és ma is működik ; mellettük sok más, levéltári vonatkozású kiadvány látott napvilágot; a levéltárnokképző főiskola pedig, leszámítva a hábo= rús behívások okozta kényszerű visszaesést, egyre több jól képzett szakembert bocsát ki a román gyűjtemények gondozására. Régi, nagy hiányokon segít ezzel. Az első háború után kevés volt a meg= felelő szakember, értékes anyagok mentek veszendőbe gondatlan« ság, hozzánemértés folytán. Két évtized munkája nem volt elég, hogy minden fogyatkozást pótoljon; de a fejlődés emelkedő irány* zata reményt ad arra, hogy a közeljövőben ezek is pótoltatni fogs nak. A társadalomban és a vezető körökben, úgy látszik, megvan a megértés a levéltárak és közgyűjtemények ügye iránt. Az Állami Levéltárak vezetősége pedig lankadatlanul ébrentartja, sőt fokozza
