Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - IRODALOM - Dőry Ferenc: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a törökök kiűzéséig. (Magyar Országos Levéltár kiadványai III., Hatóság és hivataltörténet 1.) Budapest, 1946 / 302–304. o.

IRODALOM 303 feldolgozások eredményeit foglalja össze, hanem egyes részletekben, ahol az irodalom még nem nyújtott elegendő alapot az összefogla= lásra, s ahol megvolt erre a lehetőség, önálló levéltári kutatásokat is végzett, így főleg a szepesi kamara történetének vázolásánál. Ily mó* don sikerült neki feladatát túlhaladva alapvető jelentőségű munkával gazdagítani a magyar történeti irodalmat. О maga ugyan szerényen azt vallja, hogy munkája nem akar a magyar közigazgatás XVI. és XVII. századi történetének összefoglalása lenni, hanem csupán cél= kitűzés, azaz megjelölése azoknak a kérdéseknek, melyekre a jövő levéltári kutatásoknak és vizsgálódásoknak kell a feleletet megadniok, de valójában a munka ennél sokkal több. Megkapjuk benne — amit eddig nélkülöztünk — a törökkori magyar közigazgatás összefüggő képét. E kép ugyan nem hézagmentes, és egyes részletek kidolgozás sában nagy az aránytalanság aszerint, amint a szerzőnek több vagy kevesebb adat állt rendelkezésére, de általános áttekintést nyújt és feltétlenül biztosan tájékoztat a szóban levő korszak közigazgatása* ból fennmaradt írott emlékek terén. Bevezetésül nagy vonásokkal megrajzolja a szerző az újkori európai, nevezetesen a francia, a német és az osztrák közigazgatás kialakulását, mely utóbbi a Magyarország és Ausztria között akkor fennállott politikai kapcsolatnál fogva természetszerűleg nagyban befolyásolta a magyar fejlődést is. Ezután rövid áttekintést nyújt a középkori, mind a központi, mind a vidéki magyar közigazgatás* ról, majd bemutatja az osztrák központi hatóságokat: az udvari tanácsot, a titkos tanácsot, a titkos konferenciát, a miniszteri kon= ferenciát, az udvari kancelláriát, az udvari kamarát és a haditana* csőt. E bevezető részek után áttér tulajdonképeni tárgyára és tüze* tesen ismerteti először a magyar központi hatóságok, ú. m. a magyar tanács (Consilium Hungaricum), a helytartóság, az iÓ7?=ban fel* állított Ampringen=féle gubernium, a magyar kancellária, a magyar kamara és a szepesi kamara történetét, majd sorra kerülnek a vidéki közigazgatás ágazatai, ezek sorában a harmincad* és adóigazgatás, a vár* és birtokgazdaság, a bánya* és erdőgazdaság, valamint a posta. A munka második része a Magyarországtól különvált és önállóan berendezkedett Erdéllyel foglalkozik, melynek közigazgatási szer* vezete a sűrűen változó politikai helyzethez igazodott, különösen a XVI. században, amikor Erdély hol a magyar királyt, hol a feje* delmet uralta. A szerző e politikai változásokat nyomon követve raj* zolja meg a közigazgatásnak azokkal kapcsolatban időről*időre gyakran módosuló s az anyaországétól sokban elütő, képét. Itt is először a központi kormányzat alakulását tárgyalja, azután, mint a magyarországi részben, a vidéki közigazgatás egyes ágait veszi sorra. Külön fejezetben (Rendi hivatalok) mutatja be a vármegyék, a szabad királyi és bányavárosok, a mezővárosok, a községek, a kerü* letek és székek, továbbá a horvát* és szlavonországi határőrszerve* zet közigazgatását, s végül a török hatóságokat és hivatalokat. A bíró* sági szervezettel és a bíróságok működésével a szerző nem foglal* kőzik. E gazdag pozitív tartalom mellett nem csekély értéket jelent