Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Baraczka István: A levéltári kutatás : néhány szempont a törvényhatósági levéltárakban való kutatás kérdéséhez / 12–20. o.
A LEVÉLTÁRI KUTATÁS 19 utóbbi esetben is a politikai tudomány tárgykörében végzett kutatást a politizálás, tehát a napi politika adatgyűjtésétől. Minden esetben — különösen ha tudományról van szó — jól válasszuk el az értéket az érdekességtől. A törvényhatósági levéltár feladata a kutatás szempont* jából alig lehet más, mint hogy anyagát kutatásra kész állapot* ban tartsa, az érdeklődőnek hozzáférhetővé tegye és a külön* böző érdekeket régóta és állandóan megkívánt, szigorúan értei* mezett hivatali titoktartással (diszkrécióval) szolgálja. Az, hogy a levéltáros kutatásra kész állapotban tartsa anyagát és az érdek* lődőnek hozzáférhetővé tegye, igen sok tekintetben olyan ténye* zőktől függ, melyek a levéltáros hatáskörén és feladatán, legalább részben, kívül esnek (szakszerűen képzett alkalmazottak, tech* nikai követelmények, anyagi alap fölött való rendelkezés stb.). Viszont — sajnálatos módon — csak igen kevés törvényható= ságunk gondol arra a régi szakelvre, hogy a levéltár értéke nem* csak iratanyagától, hanem az iratanyag használhatóságától és hozzáférhetőségétől is függ. 1 A törvényhatósági levéltár sohasem öncélú szakhivatal, mint ahogy a levéltár secundum quid általában sem az. Ha pedig nem önmagáért jött létre, hanem a törvényhatóság szol* gálatára hívták életre: okszerű következmény, hogy legalább a törvényhatóság feje (alispán, polgármester) függelmi viszonyt létesítsen Önmaga és a levéltár között. A törvényhatóság első tisztviselője, mint a törvényhatósági funkciók irányítója, befő* lyást kellene, hogy gyakoroljon a levéltár tevékenységére, nem* csak a felelősségvállalásban osztozva, hanem a munka irányi* tásában is. A levéltári anyagban való kutatás nem tartozik a levéltár felelősségnélküli teendői közé. A kutatás elvi alapjaival is, és az adódó egyes esetek megoldásával is elsősorban a levéltáros* nak kell tisztában lennie. Ezen a téren is szakreferense lesz a törvényhatóság vezetőjének, aki joggal elvárja egyrészt a kielé* gítő elintézést, másrészt a kimerítő jelentést, ha a levéltáros saját hatáskörében nem elégítheti ki az igényeket. Ez utóbbi eset előfordulása azonban sohasem következhet a szakértelem hiányából, legfeljebb a kapott hatáskör szűk voltából. Minél 1 V. ö. Budapest Székesfőváros Levéltárára a főváros szervezési munkálatainak előkészítésére az i872:XXXVI. t.*c. 154. §=a értelmé* ben alakított 34*es küldöttség javaslatát, mely Budapest főváros közös közgyűlésén 1873. évi március hó 7*én és 8=án határozatilag megállapít* tátott; III. rész, V. fejezet, 62. § g) pont és 63. §. — Gárdonyi A.: A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913) 436. I. 2*
