Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Ember Győző: A szepesi kamarai igazgatás tisztviselői 1703-ban / 268–279. o.
270 EMBER GYŐZŐ időpontban mutatva be a szervezet keresztmetszetét, amikor fejlődésében II* Rákóczi Ferenc szabadságharca következtében szakadás következett be. Hasznát láthatja tehát a XVI. és XVII. századi hivataltörténet kutatója, mert e korszak hivatal* szervezeti fejlődésének utolsó állomását mutatja, de össze= hasonlítási alapul veheti az is, aki II. Rákóczi Ferenc szabad= ságharcának kormányzati és közigazgatási vonatkozásait fogja vizsgálni, nem különben, aki III. Károly uralkodásának a magyar hivatalok történetében új korszakot nyitó reformjaira derít majd világot. Lényegében tehát forrást közlök, történeti forrásoknál ezideig ilyen formában még nem alkalmazott módon. Ez a mód azon a gyakorlati meggondoláson alapszik, mint a regesztá= ban, azaz tartalmi kivonatban történő forrásközlés, amely el= hagyja a közölt iratnak közlésre nem érdemes részeit, a köz= lésre érdemeseket pedig logikus rendbe szedve adja, akár a közölt iratnak, akár pedig a közlésnek a nyelvén, megtartva vagy kijavítva, esetleg megtartva és kijavítva a közölt részek ortografiáját. A regesztában való közlés különösen középkori okleveleknél általános, de újkori iratoknál is gyakori. Kombi= nálni is szokták egyes részeknek szószerinti közlésével. Vannak azonban iratok, amelyekben annyi és olyan ter= mészetű a közlésre érdemes adat, hogy azokat regesztába fog= lalni lehetetlen. Viszont a közlésre nem érdemes részek is olyan terjedelműek és természetűek, hogy a szószerinti közlést teljes egészében terjedelmükkel, részekben pedig természetük következtében, minthogy a közlésre érdemes részektől szó= szerinti közlés esetén nem választhatók szét, lehetetlenné teszik. Az ilyen iratokat csak bizonyos mértékig feldolgozva érdemes közölni, az ipari termelés köréből vett hasonlattal élve nem nyersanyag, hanem félgyártmány formájában. Nem történeti forrásoknál már általános ez a közlési mód, így közlik például a statisztikai hivatalok az összeírások anyagát. Az iratközlésnek ezt *a módját alkalmazom az alábbiakban. A közölt kimutatás Gundelfinger János szepesi kamarai számvevő által aláírt latinnyelvű eredeti tisztázat, címe: Status et ordo tarn internorum, quam etiam externorum Camerae Scepusiensis membrorum, ac aliorum externorum ab hac camera sua salaria et adiutas Ievantium officialium. Az Országos Levéltárban őrzött kamarai levéltárban Acta Jesuitica Coll. Cass. Fasc. 8. No 1. jelzet alatt található. 2 A kiegé= 2 Dr. Kapossy János egyetemi magántanár úr, országos levéltári igazgató hívta fel rá figyelmemet, amiért ezúton is köszönetet топя dok neki.
