Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században / 209–267. o.

A VÁROSOK ÉS A MAGYAR KAMARA 263 mennek el egy tanácsülésre sem, hanem a nádor pártfogását igyekeznek elnyerni és az ő segítségével a királynál megfordí* tani a dolgot. Itt a vallási ellentéten kívül tehát a nemzeti ellentét is közrejátszik a luteránus tótok és a katolikus németek küzdelmében. Az udvari kamara a németek mellé áll: kéri a magyar kamarát, legyen rajta, hogy ne változzék semmi ebben az ügyben addig, amíg a német náció be nem tudja mutatni az udvarban régi privilégiumait, melyek neki a polgári tisztségek betöltésében kiváltságos jogokat biztosítanak és amíg a király nem határoz.

197 Nagyszombatban is nehézségeket okoznak a tisztújításban a nemzetiségi ellentétek. Itt évenként fölváltva magyar, német és tót bírót és tiszt vis eló'ket szoktak választani és a választásba nemcsak a választott községnek — amely itt hatvan tagú — van beleszólása, hanem minden háztulajdonos polgárnak, ami az ottani nemes polgárok véleménye szerint súrlódásokra és egyenetlenségekre vezet. Ezért iÓ74=ben azt kérik a király» tói, hogy vezesse be városukba a többi városban szokásos 100 tagú választott község intézményét és miként a többi városban, ez válassza a magisztrátust.

198 i68o*ban elrendeli a király, hogy a magyar kamara küldjön ki biztosokat a nagyszombati tiszt* újításra; ezek állapítsák meg a jövőben követendő normát és igyekezzenek, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül alkalmas személyeket válasszanak a centumvirátusba, még ha azok nem is polgártársak s azután a centumvirátus válassza a bírót, kapi* tányt, szenátorokat és egyéb tisztviselőket.

199 De a pozsonyi kamara ekkor a pestisjárvány miatt több részre szakadva működik, nincs módjában megjelennie a választáson, s így nem tudja bemutatni az eredeti királyi mandátumot és orvo* solni a hibákat. A mandátum másolatát megküldik az észter* gomi érseknek, Szelepcsényi György kancellárnak és ő a város* házán kiküldöttei útján fölolvastatja. A magyarok és németek bele is egyeznek a királyi rendelkezésbe, de a tótok, akik közt állítólag nincsenek nagyobb tisztségek viselésére alkalmas személyek, nem akarnak engedelmeskedni. Ezért i682*ben ismét meghagyja a király, hogy először is a választott közsé* get — most már száztagú legyen — a jobbmódú és tanultabb polgárokból állítsák össze, ha szükséges fiatalokból és kamarai alkalmazottakból is. A választott község pedig mások bele* szólása nélkül, érdemes, művelt, vagyonos személyeket válasz* 197 U. o. 1682 febr. 17. 188 U. o. 1674 szept. 8, 199 U. o. 1680 ápr. 6.