Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században / 209–267. o.
A VÁROSOK ÉS A MAGYAR KAMARA 223 ilyen ügyekben a királynak, az pedig rendeletben ad utasítást, A rendelet szövegét az udvari kamara készíti el, a döntés tehát a forma megóvásával ugyan, de mégiscsak idegen hatóság kezébe kerül. A magyar kamarának a királyi udvarba kell kül= denie számadásait és ott az udvari kamara vizsgálja meg ezeket, mint az uralkodó pénzügyi szaktanácsadója. Az IJ6Q=Í utasítás még szorosabban a királynak és ezzel az udvari kamarának rendeli alá a magyar kamarát. Sőt ettől fogva az ország pénz* ügyigazgatásának szervei is ki vannak téve az udvari kamara ellenőrzésének* Egy iÓ28=i rendelet még azt is megtiltja a magyar kamarának, hogy 10 forintnál nagyobb összeget királyi rendelet nélkül utalványozhasson. Az 1672=1 utasítással még rosszabbra fordul a helyzet, mert ahol az 1569=1 azt írta, hogy az ügyeket a magyar kamarának elintézés végett a királyhoz kell felterjesztenie, ott az 1672=1 azt mondja, hogy «udvari kamaránkhoz küldendők nekünk jelentéstétel végett». Egy ióo6=i királyi mandátum, 41 amely a két kamara viszonyával foglalkozik, határozottan függésről beszél. Megtudjuk ebből, hogy a magyar kamara elnöke, Erdődy Kristóf Antal gróf, eíő= terjesztést tett a királynak a magyar kamara függetlenségéről és a kassai adminisztráció ellenszegüléseiről, amelyek a magyar kamara tekintélyének kárára vannak és sürgősen bizottság kiküldését kérte a kamara státusának megvizsgálására. Mind= ezeket a titkos tanácsban terjesztették I. Lipót elé. «Mivel — mondja a király resolutiójában — a sokéves folytonos gyakor= lat, a magyar kamarának adott utasítások és a kamara=elnökök esküje kezdettől fogva világosan tanítják a függést udvari kamaránktól, és más országaink és örökös tartományaink kamaráiban ez már régtől így van rendelve, ezért kegyesen elhatároztuk, hogy az udvari kamaránktól való megszokott függést ezentúl se a magyar, se más kamarák részéről ne vitassák; a kassai adminisztrációra vonatkozó panasz pedig a kamarai státus megvizsgálására elrendelendő vizitáció alkal= mával orvosoltassék.» Ebből nyilvánvaló, hogy az uralkodó és az udvari kamara függő viszonyt akart, de e törekvésük ellen nemcsak a rendek küzdöttek, hanem maga a magyar kamara is. A magyar közjogi irodalom a törvények alapján a magyar kamara függetlenségét, az osztrák irodalom viszont az utasí= tások alapján az alárendeltségét igyekezett bizonyítani. A tény= leges helyzet megállapítására azonban sem a törvények, sem az utasítások nem elegendők egymagukban; erre csak a kamarák ügyintézésének részletes megismerése adhatna feleletet. Láttuk 41 O. L., kam. Ivt., Ben. Res. 1696 aug. 27.
