Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században / 209–267. o.

218 FELHŐ IBOLYA a bíró és a tanács intézi. De a zsidók ügyeiben külön zsidóbíró (iudex Iudeorum) ítélkezik, aki azonban keresztény ember. A vásárrendészeti ügyeket a vásárbíró (iudex fori) intézi. Kisebb adóssági perekben a pénzbíró (iudex pecuniarum) tesz igazságot* A tanács mellett működik a jegyző (nótárius, Stadt= Schreiber) — ezt a tisztséget mindig szakképzett, jogban járatos személyek viselik —, vannak azután írnokok (scribae), irattáros (registrator), pénztáros (perceptor, quaestor, came= rarius). Vannak továbbá külön testamentumhallgatók, gyámok (tutores), adószétosztó és behajtó biztosok (arbiter, sollicita* tor), szállásosztók (akik a katonákat elhelyezik), plébánia* tisztek és egyházfiak, ispotálytisztek (magistri xenodochiorum), bor= és sörtisztek, zsindely= és téglatiszt, patikatiszt (ez ellene őrzi a mértékeket, boltokat), vámszedők (teloniatores), gróf* tisztek (akik a város birtokait, jobbágyfalvait igazgatják), erdő* őrök (custodes silvarum), hírnökök (nuncii) és egyéb gazdasági alkalmazottak.

23 Ebből a felsorolásból js látszik, hogy a városoknak sokféle jövedelmi forrásuk van. Élvezik a királyi kisebb haszonvéte* leket, vámot szednek minden bevitt árutól, gyakran bérben veszik a harmincadot is. Az iparosok céhekbe (confraternitas, ceha) tömörülve dolgoznak; a céhek védik őket a konkurrens ciától, de ellenőrzik is áruik minőségét. A nagykereskedelmet az árumegállító jog biztosítja: az idegen kereskedők csak nagy= ban adhatnak el, egyébként a kereskedés a városi polgároknak van fönntartva. De a városi lakosság nemcsak iparral és keres* kedelemmel foglalkozik. A bányavárosokban természetesen igen jelentős a bányászat, a többi városnak pedig nagyon fontos jövedelmi forrása a bortermelés és a földművelés is. A városok* nak vannak saját falvaik, melyeket földesúrként kezelnek. Mindegyikbe kiküldenek egy=egy tisztet; az vezeti ott a köz* igazgatást és a gazdálkodást. A város jobbágyai csak a városban vehetnek bort és sört. A városoknak szükségük van ezekre a birtokokra, kell olyan terület, ahonnan a nyersanyagot, élelmi* szert beszerezhetik és ahol áruikat eladhatják; ezért igyekeznek a közeleső falvakat megszerezni. Ez a saját földbirtok annyira általános és annyira hozzátartozik a város lényeges ismertető jeleihez, hogy az országgyűlés a XVII. század elején csak azo* kat a városokat ismeri el szabad királyi városul, amelyek földes= urak. A város még a távolabbi falvak gazdasági életét is irá* nyitja. Megkönnyíti az élelmiszerbehozatalt, viszont meg= tiltja, hogy bárki is vásáron kívül vehessen. így a falusiak kény* Kerekes Gy. : i. m. 17—19. 1.