Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

PÁPAI FELHATALMAZÁSOK 153 1643. XII. 18. Fuigenzio da lesi erdélyi ferences misszionárius 1645 jan. ísén kelt levelében, miután beszámolt a csiki kolostor és a székely katolikusok helyzetéről, előadta, hogy Győri Ferenc laikus rendtársa, aki világi iskolákat végzett, szentbeszédekkel segédkezik a lelkipásztorkodásban. Kár, hogy szeme gyenge. A csiki katolicizmus nagy paphiányára hivatkozva kérte a Szentszéket, hogy a szerzetest a laikus testvérek sorából a kispapok sorába át= vehesse és pappászentelhesse. A Kongregáció dec. i8=iki ülése elutasító választ adott. Arch. Prop. Lett. rif.. vol. 90. f. 275. г.; Act. vol. 16. f. 484. г. 164J. IV. 23. Vanoviczy János, a pálosrend apostoli misz= szióinak első misszionáriusa, majd később missziófőnöke, 1645 szept. зояап Ónodról küldött levelében feltárta a misszió helyzetét az /. Rákóczi György=féle felkelés idején. Előadta, hogy több szer= zetespap harcra tüzelte a katonákat, amiből azután több sebesülés és emberölés következett. A kánoni irregularitásba esett papok feloldozására felhatalmazást kért a Propaganda Kongregáción keresztül a pápától. Az 1647 márc. í^siki ülés bekérte a missziónál riustól a szabálytalanságba esett papok névsorát. Az ügy sok más papot is érintett. A névsorban feltüntetettek részére a Kongregáció hajlandó volt megadni «facultatem dispensandi super irregularitate pro homicidio occulto contracta quia occasione bellorum Germaniae multi reperiuntur irretiti». A nov. 2o=iki gyűlés az ügyet a pálosokra szorítva megállapította, hogy a szerzetesek «milites ad pugnam et defensionem contra inimicos oppressores incitarunt ex qua pugna non nulli interfecti et vulnerati». Az ügyet a pápa jelenlétében tar= tandó gyűlés elé utalta, hogy a pápa nyomban állást foglaljon. Végül az 1Ó47 ápr. 2Ó=iki gyűlésen a pápa felhatalmazta a pálos fő* perjelt, hogy az irregularis szerzeteseket oldozza fel, és intézkedett, hogy a felhatalmazást megadó brévét állítsák ki. U. o. Lett. rif. vol. 93. f. 264. г., 286. г.; Act. vol. 17. f. 55. v. 266. v., 358. v.; Lett. volg. vol. 24. f. 41. r. 1644—45. iÓ43=ban Rómába ment Péter fia Miklós erdélyi ifja, hogy Bartolomeo Bassetthi moldvai konventuáiis tartomány* főnöknek és a szófiai misszióspüspök helynökének támogatásával tanulmányait befejezze és pappá szenteljék. Ekkor körülbelül huszonhét éves volt. A Kongregációhoz benyújtott kérvényében előadta, hogy Erdélyben nincs püspök, üresek a plébániák, pusz» tulóban a katolikus vallás. Szülei katolikusok, ő maga jól beszél latinul, példás életet él. Mindenki megállapíthatta róla, hogy jó= módú, éleseszű, és az előírt tudományok elsajátítására képes. Fels vételt kért a Kongregáció kollégiumába, az Urbanumba, hogy a tél folyamán egymásután felvehesse az egyházi rendfokozatokat és a kánoni időkön kívül, megyéspüspök hiányában, püspöki elbo= csátó nélkül is felszenteljék. A szentelések ideje alatt módjában lesz a lelkipásztorkodásban gyakorlatot szereznie. Pártfogója, a tartós mányfőnök, személyesen eljárt érdekében a Kongregációban. A dec. 6=iki gyűlés a közönségesen Sant' Onofriónak nevezett id. Antonio Barberini bíboros javaslatára előzetes vizsgálatnak vetette alá