Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

PÁPAI FELHATALMAZÁSOK 123 dődően volt szabad felvenni, illetve feladni. Az egyes rend= fokozatok között meghatározott időközöket (interstitium) írt elő, hogy módot adjon a jelölteknek a felvett fokozattal járó egyházi tennivalók végzésére és a magasabb fokozatra való előkészülésre. Ragaszkodott a szentelések hagyományos idő= pontjához, a négy évszaki böjt szombatjához, amikoris imád= koznak a felszentelendőkért (quatuor tempóra). Hogy a papságot a kóborlástól, a fegyelmezetlenségtől és a munkanélküliségtől megóvja, elrendelte, hogy minden papot, világit és szerzetest egyaránt bizonyos meghatározott kánoni titulusra kell felszentelni: plébániai vagy más egyházi javadas lomra (ad titulum beneficii), saját vagyonára (ad titulum patri= monii), később a püspöki javadalom terhére, az egyházmegye szolgálatára is (ad titulum mensae Episcopalis, servitium Dioecesis). A szegénységi fogadalmat tett és közös életben élő szerzeteseket «ad titulum paupertatis, mensae communis» szen= telték fel. Ezzel a világi papot egy=egy egyházmegyéhez, a szer= zetest pedig saját rendjéhez kötötték. A Propaganda Kong= regáció saját neveltjeit «ad titulum missionis» szenteltette fel. E kánoni szabályok alól csak a Szentszék adhatott fel= mentést megfelelő kánoni okok alapján. Magyar viszonylatban a legtöbb felmentést a szörnyű paphiány miatt adta, amely mind a királyságban, mind a Hódoltságban és az erdélyi feje= delemség területén állandóan megvolt. Megengedte tehát, hogy a püspökök a kánoni korhatár előtt korhiánnyal (defectus aetatis), az előírt időközök mellőzésével (non servatis interstitiis) és az évszaki böjti napokon kívül is (extra tempóra) papokat szenteljenek. A «stilus curiae»sban az «extra tempóra» felmentés rendszerint az előző két körülményre is kiterjedt. A missziós célokból alapított pápai papnevelők (collegium Pontificium) növendékei, akik gyakran olyan területekről szár= máztak, ahol nem volt egyházi hierarchia vagy elmosódtak az egyházmegyék határai, három évi tartózkodás után rend= kívüli kiváltságokat élveztek ezen a téren: a kollégiumi rektor bizonyítványa alapján (de vita et moribus) a legtöbb kánoni megkötöttségtől függetlenül szentelhették fel őket. E rend= kívüliséget azonban a felszentelésnél és a felszentelésről adott bizonylatban ki kellett emelni. A pápai kollégiumok kiválts ságainak jelentékeny részét a bécsi Pázmáneum, továbbá a Bécs= ben működő egri és zágrábi egyházmegyei papnevelők is meg= kapták. A papszentelésnél figyelembe kell vennünk még, hogy különféle irregularitásokfordulhattak elő, amelyek afelszentelen= dőt képtelenné vagy alkalmatlanná teszik az egyházirend felvéte-