Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.
PÁPAI FELHATALMAZÁSOK 119 fagyott folyókon átkelve, elárasztották egész Magyarországot; ra= bolva, a templomokat és a monostorokat fosztogatva haladtak előre. Andrasics püspöke engedélyével többedmagával Velencébe mene= kült, ahonnan segélyt kért a Kongregációtól. A kongregációi ülések jún. 2=án és ?osán tárgyalták a két növendék ügyét. Garkovicsnak megengedték, hogy «firmo rémanente iuramento» a bosnyák rend» tartományba lépjen, Andrasicsot pedig fölszólították, hogy félre* érthetetlenül nevezze meg a rendet, amelybe belépni kíván. Erre Andrasics kijelentette, hogy a reformált domonkosrendet válasz» totta, a noviciátusi évre tartásdíjat, ruhát és pénzsegélyt kért, hogy adósságait kiegyenlíthesse. A Kongregáció jún. 2=án ю scudót utaltatott ki számára a velencei nunciussal. Végül szept. i=én hoz2á= járult, hogy a domonkosrendbe lépjen. U. o. Scritt. rif. vol. 549. f. 4. г., f. г., 7- г., 167. г., 2Ó1. г.; Vol. 549- f. 6. г.; Act. an. 1704. f. 105. г., 155. •"., i?5- v,, 201. v.; Lett. vols», vol. 93. f. 25. г., 2?. rv., 50. г., 42. r. 1704. VII. 28. Pejcsics Kristóf, az Erdélybe menekült bolgá= rok plébánosa, Vincból hasonló kéréssel fordult a Kongregációhoz. Bejelentette, hogy a rebellisek elől honfitársaival együtt Oláhor= szagba menekült, és ott már fel is vette Szent Ferenc rendjének a ruháját. A Kongregáció pártolólag a pápához utalta kérését: «Pro gratia, firmo rémanente iuramento». U. o. Scritt. rif. vol. 549. f. 265. г.; Act. an. 1704. f. 156. v.; Lett. volg. vol. 93. f. 53. r. 1707, VIII. 2. Garíicsics János diakovári misszionárius és plébános elbocsátólevelet kér, hogy ,a jezsuitarendbe léphessen. A loretói kollégium növendéke volt. Ugy érzi, hogy mint vándor= misszionárius többet tehet. A ferencesek majd átveszik az ő moss tani munkakörét, és jobban elvégzik, mint ő. A Kongregáció ezt határozta: «Maneat in sua vocatione. In reliquo instet coram Ordinario» ... U. o. Scritt. rif. vol. 559. f. 362. г.—6?. v. IJ08, VI. 4- Garíicsics újra felveti a távozás kérdését. Személye» sen megjelenik Rómában, és szeretné illír kátéját a Kongregáció nyomdájában, a híres Poliglottában kiadatni, de a kongregációi tit* kár nem hajlandó fogadni, Diakovárból kesernyés levélben önti ki érzelmeit, fájlálja, hogy nem veszik figyelembe hosszú évek során szerzett érdemeit. Szeretne szabadulni a török barbárság veszedel= mes közelségétől, esetleg más egyházmegyében nyugodtabban tudna dolgozni. A Kongregáció figyelmezteti őt esküjére, és felhívja Gar* licsicsra a diakovári püspök figyelmét. U. o. Scritt. rif. vol. 562. f. 444. г.—45. v.; Act. an. 1708. f. jjo. r. A buzgó, de nyugtalan vérű és állhatatlan misszionáriussal már 1699—1700aban is azért kellett a Kongregációnak küzdenie, hogy ne ötletszerűen apostolkodjék. U. o. Scritt. rif. vol. ^>y. f. 27. r. ; Vol. 537. f. 384. г.; Act. an. 1700. f. 6. v.; Lett. volg. vol. 89. f. 64. r. A szerémségi missziókban dolgozó kollégiumi növendékek közül többen Velencébe vagy más nyugati tartományba menekül= tek. Köztük volt Ivanovics Vitus és Pejcsics Kristóf. A Kongregáció figyelmeztette őket esküjükre és útiköltséggel, ajánlólevelekkel el= látva visszarendelte őket missziójukba.
