Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - In memoriam...: Schneider Miklós (1897–1945) / 352–353. o.
352 SZEMLE Magyarország több vármegyéjének levéltárában szolgált, Szolnok» Doboka, Hunyad, Bars, Árva vármegyében kezdte, míg iooo=tól 191 ősig Trencsén vármegye főlevéltárnoka volt és miután Trencsén elveszett, Egerbe került, ahol mint Heves vármegye főlevéltárnoka nyugdíjazásáig, io;j8=ig vezette a vármegyei levéltárat. Tényleges szolgálatának befejezése után sem hagyta ott a levéltárat, díjnoki fizetéssel visszamaradt a selejtezés végzésére, mert a hosszas tapasztalatai során rájött, hogy törvényhatósági levéltárakban, ha már mindenképen foglalkozni kell az iratok megrostálásával, ezt a komoly történeti ismereteket kívánó felelősséges munkát csak levéltári szakember végezheti megnyugtató módon. Szomorúan emlegette, hogy milyen jóvátehetetlen károkat szenvedett Heves vármegye levéltára napidíjasokra bízott iratselejtezések során. Huszonegyéves korától egészen addig, amíg halálos betegsége ágyba nem döntötte, egész életét a levéltár szolgálatában töltötte. A régi vármegyei levéltárnokok típusa volt, akit a levéltári anyagból elsősorban a nemességigazolási perek, nemesi összeírások érdekel* tek. Tökéletesen ismerte a vármegyében élt nemes családok történetének összes levéltári forráshelyeit. A levéltárnokra bízott nem levéltári feladatok közül legszívesebben a könyvtárral fog* lalkozott, az ő nevéhez fűződik a 10.000 kötetet messze meghaladó vármegyei könyvtár kifejlesztése. S. Schneider Miklós 1897—1945. Mint történelem=földrajz szakos középiskolai tanár kezdte pályáját, csak később fordult érdeklődése a levéltárak felé. 1928 elején levéltári kezelői szakvizsgát tett és még ugyanebben az évben Fejér vármegye főlevéltárnokának nevezték ki. Előtte hosszú ideig gazdátlan volt a levéltár és Schneidernek magára hagyatva kellett megbirkóznia mindazokkal a feladatokkal, amelyek a levéltári körökben hiába várt Vármegyei levéltári szabályzat hiányában helyenként más és más méretekben nehezedtek a törvényhatósági levéltárnokra. Néhány év alatt tökéletesen meg= ismerte levéltárát, észrevette az akadályokat, amelyek a levéltárno* kot munkájában akadályozzák és a kezelő évek keserű tapasztalatait foglalja írásba A vármegyei levéltárnok ügyköre c. tanulmányában. A végső tanulság nagyon kiábrándító : «A vármegyei levéltárnok munkájának kilencven, sőt száz percentjét közigazgatási teendők képezik s így tulajdonképeni levéltárnoki munkát ma a vármegyei levéltárnok úgyszólván nem is végezhet». Mindennek pedig az okát abban látja, hogy nincsen meghatározva a levéltárnok munka= területe, nincsen szakhivatal, amely a levéltárnok mögött állana és megértést, megbecsülést biztosítana számára a közigazgatásban. Olyan gondolatokat vet fel még ez a kis munka, amelyek új távla= tokát nyitottak a vármegyei levéltárak számára. Ki akarja szélesí= teni a vármegyei levéltár gyűjtőkörét arra a közigazgatási irat= anyagra is, amelynek levéltári őrizetbevételéről gondoskodás nem történik és a vármegyei levéltárnok feladatának tekinti a vármegye
