Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Bánrévy György: In memoriam... : Budó Jusztin (1884–1943) / 347–348. o.

SZEM LE 347 Einrichtungswerk, melynek kiadását oly sok munkával készítette elő, végre napvilágot lásson. Baranyai Béla nemcsak a levéltári kutatások, hanem egyúttal a könyvek szerelmese is volt. Kitűnően ismerte a történelmi könyvészetet és gyűjtötte szerető gonddal és buzgósággal főleg a II. Rákóczi Ferencre és a kuruckorra vonat= kozó irodalmat és bibliográfiai adatokat. Értékes könyvtárát — érte* sülésünk szerint — a háború alatt elhagyott debreceni lakásában feldúlták és csak töredékeit sikerült megmenteni. Visszatérése esetén nagy lelki fájdalommal kellett volna szemlélnie kedvenc gyűjteményének pusztulását. Tragikus halála ettől megkímélte. Dőry Ferenc. Budó Jusztin 1884—1943. Hatvanadik életévének betöltése előtt, közszolgálatának harmincötödik évében hunyt el 1943 október 6=án dr. Budó Jusztin, Budapest székesfőváros főlevéltárosa. . Huszonnégy éves korában, teológiai abszolutórium, közép= iskolai tanári oklevél és bölcsészeti doktorátus birtokában lépett a székesfőváros Levéltárának szolgálatába. Az országos levéltári kezelői vizsga után a fogalmazói szakvizsgát is letéve, megszerezte a levéltárnok legmagasabb szakképesítését. Erre nemcsak elmélet* ben volt joggal büszke. Gyakorlatilag is, legfőbb és legnagyobb jelentőségű törekvésében, a levéltári szak és levéltárnoki kar szín* vonalának és tekintélyének emelésében a szakképesítés volt mindig a legdöntőbb érve. Levéltárnoki pályájának egyik legszilárdabb pillére imponáló latin nyelvtudása volt. Ezen az alapon megbízást is kapott a Magyar Történettudomány Kézikönyvében a magyarországi latinság megírására. Tudjuk, hogy ezt a munkát tekintette volna élete főművének. Alig egy éves levéltári működése után Bartal nagy szótárának kiegészítésére már egy füzetnyi olyan szót és kifejezést közölt és magyarázott, melyet legnagyobbrészt levél* tárának iratanyagában talált (Symbolae ad supplementum Glos*' sárii Mediae et Infimae Latinitatis Regni Hungáriáé). Ëzt az elsőt azért nem követte több és bővebb adalék, mert nem akarta elaprózni terjedelemben és jelentőségben egyre növekvő gyűjtését. De sem az idők nem kedveztek, sem megtámadott egészségi állapota nem engedte a nagyszabású mű befejezését, A pedantériáig rendszerető és rendszerező gondolkodásával, mely már az egyetemen választott nagyigényű diszciplínák tanul* mányozása és az azokban való elmélyedés során csiszolódott éles, kérlelhetetlen kritikává, természetes belső indítéktól hajtva fordult a levéltári anyag rendjének, az iratok tömkelegében való világos tájékozódásnak problémái felé. A Nemzetközi Bibliográfiai Intézet Kölnben tartott 19284 kongresszusának programmjához kap* csolódva megismertette a levéltári szakkörökkel a tizedes osztás lyozó rendszer alkalmazását a városi levéltárakban. Már mint evéltárnoknak, később pedig mint a székesfőváros Levéltára