Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Gárdonyi Albert: Az óbudai káptalan magánlevéltára / 130–140. o.
AZ ÓBUDAI KÁPTALAN MAGÁNLEVÉLTÁRA 137 miatt nem lehetett végrehajtani. Világos ebből, hogy i52o=ben még együtt volt az óbudai káptalan magánlevéltára, tehát a mo= hácsi vészt követő török dúláskor nem pusztult el. í^o^ben Buda vára török közvetítéssel János király kezébe jutott, ez azonban nem érintette az óbudai káptalant, mert prépostja János király híve volt s az maradt később is. Mikor ugyanis i5^o=ban I. Ferdinánd hadvezére, Roggendorf Vilmos Buda várát ostrom alatt tartotta, az óbudai káptalanhoz szigorú parancsot intézett, hogy a János király érdekében külföldi udvarokban járó óbudai prépost lakásán található összes ingósá= gokat foglalja le s szolgáltassa át Mruk János hadi titkárnak. 24 Ez az eset alkalmat adhatott arra, hogy az óbudai káptalan magánlevéltára szétszóródjék, éspedig vagy úgy, hogy a pré= post ingóságaival együtt lefoglalták, vagy pedig úgy, hogy a prépost valamelyik bizalmas embere még a lefoglalás előtt magához vette a fontosabb darabokat. Kétségtelen ugyanis, hogy a káptalani magánlevéltár a prépost lakásán volt elhe= lyezve, hiszen az oklevelek elsősorban a javadalom tulajdonosát érdekelték. Ezzel azonban még mindig nincs tisztázva az, hogy mily módon jutottak ezek az oklevelek a pozsonyi káptalan levéltárába. Minthogy lefoglalás esetén a kamara tette volna az oklevelekre a kezét, és minthogy annak semmi nyoma sem maradt, hogy valamikor is a kamarai levéltár állományához tartoztak volna, a másik megoldásra kell gondolnunk, arra, hogy a prépost valamelyik bizalmi embere útján kerültek Pozsonyba. Amint tudjuk, 1541 után számos budai polgár menekült Pozsonyba s ott is telepedett meg, 25 többek között az utolsó budai bíró, Palcan Péter is, aki Pozsonyban halt meg, s hagyatéki leltárát 1558 január io=én vették fel. E hagyatéki leltár szerint sok budai és pesti oklevelet találtak a nevezett bíró birtokában, 26 amelyekről első tekintetre úgy látszott, mintha a budai városi levéltár állományából valók lettek volna, alaposabb meggondolás után azonban inkább arra a meggyőző* désre jutunk, hogy az óbudai káptalani magánlevéltárba tartozó oklevelek lehettek, amelyek utóbb a pozsonyi káptalani levél= tárba jutottak. A hagyatéki leltár felvételekor ugyanis a kamarai tisztviselőkön kívül két pozsonyi kanonok is közreműködött, s minthogy az oklevelek a kamara szempontjából értékkel nem bírtak, a nevezett kanonokok közvetítésével juthattak el a po= 24 Pray, G.: Epistolae procerum I. (Pozsony, 1806) 366. 25 Gárdonyi A.: A budai városi tanács árulása isisben. (Tanul= mányok Budapest múltjából VII. Budapest, 1939). 1. s köv. I. 36 Gárdonyi A.: Buda középkori levéltárából. Lev. Közi. 1934, 159. s köv. 1.
