Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.
A SELEJTEZÉS BUDAPEST LEVÉLTÁRÁBAN 85 A közelmúlt években a régi elnöki csomókból az ott nagy számban található litografált feketéket, továbbá a kézbesítő* íveket, a II., út= és csatornaépítési osztály régi csomóiból pedig a felhasználatlanul maradt litografált szerződésmásolatokat kellett kiselejtezni, hogy rövid úton további helyet lehessen nyerni. Ennek a munkának a során mintegy százzal csökkent az elnöki és a II. ügyosztályi iratcsomók száma. Kiselejtezett még a levéltár több száz csomó külön kezelt kézbesítőívet, továbbá több száz ügyosztályi kezelési könyvet, miután ez utóbbiaknak gyakorlati értéke megszűnt, amint a bennük feltüntetett iratok az irattárba kerültek. 28 Összefoglalva a részletekben közölt selejtezési eredmé= nyéket, mintegy 3600—?70o=at tesz ki a levéltári helyviszo* nyokat érintő, eddig kiselejtezett iratcsomók száma és ebből 2800—2ooo=at a levéltár selejtezett ki. A levéltárat érintő összes helynyereség akkora, hogy lehetővé vált az 1911—1924. évek iratanyagának levéltári megőrzésbe való átvétele. Az ügyosztályi kezelési könyvek kiselejtezése tette lehetővé, hogy az 1910 óta beérkezett iratok iktató= és mutatókönyveit is átvehettük. A Budapest székesfőváros levéltárában végzett selejtezés tehát már eddig is komoly eredményeket mutat. A seiejtezés= nek köszönhetjük, hogy átvehette a levéltár 8 év anyagát teljes egészében, azonkívül további 7 év anyagát a IV. ügyosztály iratcsomói és segédkönyvei kivételével. Tekintve, hogy az általános helyhiány miatt az átvett anyag az irattárban sem maradhatott volna, selejtezés révén szakszerű megőrzést lehe= tett biztosítani sok olyan iratnak, amelyek különben válogatás nélkül bizonytalan sorsnak néztek volna elébe. Ez az eredmény magában véve is kellőkép igazolja a megfelelő körültekintéssel végzett selejtezés teljes jogosultságát. Ha a jövőben megindulhatnak majd a középítkezések, a levéltári helyiséghiány kérdése egy csapásra megoldást nyer. A selejtezést azonban még ebben az esetben is tovább kell folytatni, mert az ügyiratok egy jelentős részének értéke nem áll arányban a fenntartással járó munkával és kiadásokkal és mert légi veszély esetén is kisebb tömegű iratanyagot könnyebb biztonságba helyezni. Mind a tudomány, mind pedi-g a köz= igazgatás érdeke azt parancsolja, hogy az iratanyag nagy töme= géből a selejtezés során szakszerűen és felelősséggel válasszák ki a magasabb értékű iratokat, azokat, amelyek érdemesek a további fennmaradásra. Kovács Lajos 88 Gárdonyi főlevéltárnok feljegyzései különféle selejtezésekről. L. az 1. jegyzetben idézett lelőhelyet.
