Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A családi levéltárak védelme / 41–51. o.
48 BAKÁCS ISTVÁN tárgyak továbbra is a család birtokában maradnak. Ha a levéltár már közlevéltár Őrizetébe került, akkor az ilyen emléktárgyakat vagy a családnak kell visszajuttatni, vagy megfelelő őrzési hely* nek kell átadni. Az újságok és folyóiratok esetében azonban már meg kell fontolnunk, vájjon minő okból vagy célból kerültek a levéltárba. Ha ugyanis a család tagjaitól származó vagy a csa* Iád tagjairól szóló cikkek, hírek vannak bennük, akkor az ujsá= goknak van létjogosultságuk a levéltárban, bár bizonytalan fokú teljességük a családtörténeti kutatót nem mentesíti a fárad= ságos könyvtári munkától. Miután azonban az újságok és folyó* iratok többnyire csupán azért őriztetnek a levéltárban, mert valamelyik őst érdeklő értekezést vagy hírt tartalmaznak, az ilyen újságoknak és folyóiratoknak a levéltárban való megorzé* sere semmi szükség sincs. Nagy könyvtáraink hírlap* és folyó* iratévfolyamai nagyon hézagosak, sokszor annyira, hogy alig akad teljes évfolyam. A hiányzó számok pedig ott lappanganak valamelyik családi levéltár «miscellanea», «inutilia» avagy «ve= gyes» sorozatában! Ezeknek a hírlap* és folyóiratszámoknak a könyvtárakba való juttatása tehát a könyvtáraknak értékes gaz* dagodást és kiegészítést jelentene. Ugyanez természetesen még fokozottabb mértékben áll a könyvanyagra. Sok család abban a felfogásban, hogy könyvtár és levéltár Összetartozik, a levél= tárral együtt értékes könyvtárát is közlevéltárak őrizetére akarja bízni. Könyveket a könyvtáraknak kell juttatnunk, ennek fon* tosságát a letéteményezőknek is meg kell magyaráznunk. Kivé* telt csupán a család író=őseinek nyomtatott munkái jelentenek, ezeknek egy=egy példányát a levéltárban megtarthatjuk, mert ezek az író vagy költő kéziratai, fogalmazványai mellett az illető személyi levéltárát alkotják s a családi levéltárnak szerves részei. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a kiválogatás nem selejtezés; selejtezésnek a családi levéltárakban egyáltalán nincs helye. Olaszországban pl. az 1939. évi olasz levéltári törvény 8. cikkelye a magánlevéltárakban történő selejtezést eseten* kénti belügyminiszteri engedélyhez köti. 15 A fentebb ismer* tetett munka lényege voltaképpen csak az, hogy igyekszünk visszaállítani a levéltár eredeti keretét, amely csak az utolsó évszázad alatt a levéltár értelmének átalakulásával mosódott el. A tisztogató munka után következik a levéltár rendezésé* nek munkája. Nehéz s értekezésünk kereteit messze túlhaladó feladat lenne a családi levéltárak rendezésére részletes útmuta* tásokat adni. Voltaképen csupán általános rendezési elveket 15 Tóth A.: Az új olasz levéltári törvény. Lev. Közi. 1940—41, 518. ill. 525. 1.
