Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Dőry Ferenc: A nagykállói Kállay család levéltára. I–II. k. 1224–1386. (A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság kiadványai, 1–2.) Budapest, 1943. / 403–405. o.
IRODALOM 403 feloldása is, ami pontos szövegkiadásokban elmaradhatatlan. Nagyobb olvasási hibák: a 2. sorban «Syrotkow» helyett «Syrottkow», a 3. sorban «MiIokowskeho» helyett «Milokoskeho» és «&nky» (!) helyett «Anky», az 5. sorban «neb» helyett «neboheho», a 6. sorban «Habras nowith» helyett «Habranowitth», a 8. sorban «mezmi» helyett «wieczmi», «Statkem» helyett «Stattkem», «Gasparowi Baykowi» helyett «Gasparowy Baykówy», a 11. sorban «&» helyett «a» olva= sandó. Az oklevelet pedig a következőképen fejezi be: «Datum na Ratthauzy przede Pany PtHsentibus partiH~s Iudice 2 wssetteczka.» Helyesen: «Actum na Ratthauzy przede Pany praesentibus partibus Judice Geórgio Wssetteczka.* A 2. jegyzetben azt jegyzi meg, hogy «Krstné menő neőitatel'né.» (A keresztnév olvashatatlan.) A facsimile* ben egészen könnyen olvasható a «Georgio» név. Sajnálattal tesszük le a Szlovák Tudományos Társaságnak ezt az ünnepélyes külsőben megjelentetett három kötetét, sajnálattal, hogy a folyóiratunk érdeklődési körébe eső dolgozatok esy részében ilyen hiányokra voltunk kénytelenek rámutatni. A kiadványok egyetlen értékmérője: a történetkutató s.ámára mennyire tudják pótolni az eredetit. Mind Dubaynak, mind £imovicnak több gon= dot kellett volna kiadványuk elkészítésére fordítaniuk, hogy a három kötet többi dolgozata között méltó helyet foglalhassanak el. Bottló Béla. A nagykállói Kállay család levéltára. I— II. k. (1224—i?86.) (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság kiadványai. 1—2.sz.) Budapest, 1945. 284+501 I. 8°. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára már több mint egy félszázaddal ezelőtt mozgalmat indított, hogy a magyar nemes családok levéltárukat jobb megőrzés és a tudományos kutatás részére könnyebb hozzáférhetés végett letétképen helyezzék el a Múzeum könyvtárának levéltári osztályába. A mozgalom nem is remélt sikerrel járt, és ma már 200 körül jár azoknak a családi levéltáraknak a száma, amelyek a Nemzeti Múzeum levéltárának az 1934 : VIII. t.=c. alapján az Országos Levéltár anyagával való egyesítése óta ittőriztetnek. A hazai történettudomány szempontjából felbecsülne* tétlen értékű anyag gyűlt ily módon össze és vált a kutatás céljára hozzáférhetővé; használatát azonban megnehezíti, sőt a legtöbb kutatóra nézve szinte lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy e levéltárak legnagyobb részéhez nincsenek megfelelő elenchusok, sőt azzal, hogy az iratok a Nemzeti Múzeumban annak idején elfogás dott rendezési elv szerint a régi rend felbontásával időrendben osz* tattak be, a netalán meglevő régi elenchusok is használhatatlanná váltak. A kutatónak tehát, ha meg akar bizonyosodni afelől, hogy tárgyára vonatkozólag az ilyen levéltárban található valamit, nem marad egyéb hátra, mint egyenkint kézbe venni magukat az iratokat s idejét és fáradságát esetleg egészen meddő munkára pazarolni. Erre a kutatók legtöbbje nem vállalkozhatik, de levéltárkezelési 26*
