Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Donászy Ferenc: Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. (Palaestra Calasanctiana) Budapest, 1942. / 396–397. o.

396 IRODALOM Erdélyben majdnem egy századdal előbb megszültek a hiteles* helyek és működésük tisztán levéltári munkára zsugorodott össze. Hanyatlásuk a szekularizációval következett be, mert ettől kezdve sem hivatalos eljárásokban, sem magánjogi ügyletekben nem veszik igénybe munkájukat. A hiteleshelyek megszültek, de a káptalanok és konventek kezén maradtak továbbra is szerfelett értékes levéltáraik. A kutatás megkönnyítése céljától az állam kétszer akarta egyesíteni őket. Először alkalmas helyiség híján nem sikerült, másodszor pedigazért nem, mert a levéltárak polgári tisztviselőit a káptalanoknak és konventeknek kellett volna fizetniök. A két erdélyi hiteleshely levéltára a XVI. sz.=i szekularizáció óta állami vagyonnak, számított. i877=ben belügyminiszteri leírat rendelte el az erdélyi hiteleshelyek levéltárainak Budapestre szállí= tását. Ez azonban a státus erős ellenállása miatt nem sikerült és azután csak úgy történt meg, hogy az 1882 : XXIII. t.*c. ki= mondta a két erdélyi (a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent) hiteleshely levéltárának az Országos Levéltárral való egyesítését. A nagymultú intézmények hét évszázados munkáját, fejlődését, megszűnését ezekben írja le P. nagy gonddal megszerkesztett tanulmányában. Bennünket ezen a helyen levéltári szempontból érdekel a tanulmány: világosan mutatja, mennyire szükséges, hogy végre törvényhozás útján megnyugtató módon rendezzék a hitéles= helyi levéltárak helyzetét. Kopasz Gábor (Székesfehérvár). Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése, (Palaestra Calasanctiana.) Budapest, 1942. 8°. Címertani irodalmunkban hiányzott eddig városi címereink összefoglaló vizsgálata. Míg városaink kialakulásáról, életéről, fejlődéséről alapos és részletes tanulmányok szólnak, a városi pecsé= tek csak egyes kiadványokban és egyes részlettanulmányokban szerepeltek. D. munkája tehát hézagpótló jelentőségű. Városi pecséteink kialakulásának a jogérvényes és bizonyító erejű írások kiadása volt a megindítója. Az autentikus pecsét elenged= hetetlen feltétele volt. A pecséteken valamilyen ábrázolásnak is kellett lenni. A legrégibb pecsétekre természetszerűleg a város védőszentjének képe került. Másik gyakori pecsétkép magának a városnak a képe. Később aztán már más tárgyak, más ábrák is rác kerültek a pecsétekre. D. nagyon helyesen felhasználta ezt a ter= mészetesen kínálkozó tárgyalási szempontot és a következő pontok szerint csoportosítva tárgyalja a városi pecséteket: védőszent, város= kép, országcímer, foglalkozási eszközök, beszélő és általános heral= dikai jelek. A védőszent a vallásos életből került a városi pecsétre. Gyakors lati célt is szolgált. Az emberek ismerték, hogy melyik városnak ki a patrónusa és így a szent alakjából, valamint a szokásos járulékok= #