Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Borsa Iván: Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. A királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. század fordulóján. (Regnum egyháztörténeti évkönyv 5., 1942–1943.) Budapest, 1943. / 393–394. o.

394 IRODALOM állította ki okleveleit, s egyúttal a királyi levéltár őre is volt. 1374 után hiteleshelyi szerepe megszűnt, állandó udvari panaszfelvevő szervvé (audientia) lett, s mint ilyen megállapította az illetékes bíróságot és kiadta a szükséges parancsleveleket. A bíróságoknak 1434—35 között történt átalakítása ezt az oklevélkiadást fölös= legessé tette, s ezzel megszűnt a királyi kápolnaispán okíevéladó működése. A comes capellae regiae akár a saját nevében, akár a király neve alatt bocsátott ki oklevelet, annak megpecsételése mindig a király egyik pecsétjével, nevezetesen a középpecséttel (sigillum mediocre) történt. A királyi középpecsét a kápolnaispán oklevéladó működésével van szoros kapcsolatban: amikor ugyanis a XV. század közepe táján oklevéladása megszűnt, a királyi középpecsét sem tűnik fel többé. A kápolnaispánnak a királyi udvar oklevéladásában elfoglalt helyét vizsgálva, valamint a királyi kisebb pecséteknek, s ezen keresztül a királyi kancellária egyes tagozatainak eredetét keresve K. megállapítja, hogy a magyar központi kormányzat és pecsét= használat a lassú fejlődést illetően a németországihoz hasonló. Az Arpád=házi királyok alatt úgy szólván kizárólag a királyi nagy= pecsétet használták, s csak az Anjouk kormányzása hozott óvatos újításokat. Ennek első jele a húszas évek elején a középpecsét, amelyet a kápolnaispán használt hiteleshelyi működése során, továbbá a titkos pecsét, amelyet csak Nagy Lajos kezd rendszeresen használni úton és otthon egyaránt. — A XIV.. század hetvenes éveiben a titkos pecsét körül kialakul a titkos kancellária, élén a secretarius nótáriusából lett titkos kancellárral. A nagy és a titkos kancellária ezután párhuzamosan bonyolítja le a királyi oklevélé adást, amellett szerepel a kápolnaispán már vázolt működése, s vannak a kancellár pecsétje alatt kelt oklevelek is. K. egyúttal tisztázza a kápolnaispán és a titkos kancellária kapcsolatát. i320=tól az i370=es évekig a kápolnaispán viseli a titkos kancellár címét, ez azonban csak cím, amely a bizalmas megbízatás sokban eljáró ispánnak rangemelést nyújtott, de titkos kancelláriáról ekkor még nincs szó, hisz a titkos pecsét használata csak Nagy Lajos alatt kezd gyakoribbá válni. Csak a titkos pecsét használatának előtérbe nyomulásával alakul ki a titkos kancellária, élén a titkos kancellárral, s ekkor a kápolnaispán elveszti ezt a félszázados címét. Ez után sem azonosítható a comes capellae kancelláriája a titkos kancelláriával; ezt az állítását K. oklevelek írásának összehasonlításá= val bizonyítja. — A kápolnaispán hivatali pecsétje a külföldi meg= felelők közül a párisi Chatelet pecsétjéhez áll legközelebb. Az egyes intézményeket, s azok fejlődését azonban nem lehet egyszerű át=* vételhez kötni, mert az; Anjouk meggondoltan alkalmazták a különs féle tapasztalatokat a magyar viszonyokra, s így a pecséthasználatra is áll Szentpéterynek a kancelláriai jegyzetekkel kapcsolatban tett megállapítása, hogy e részben is az európai kultúra gyümölcseinek különböző, de nem egyszerre érvényesülő hatások következtében való célszerű értékesítéséről van szó. Borsa Iván.