Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyarországi építészeti igazgatóság történetének vázlata, 1788–1867 / 345–375. o.
346 EMBER GYŐZŐ menyei is mutatnak, hogy hatásköre az államélet sokkal széle= sebb területére terjedt ki, mint amit ma pénzügyigazgatás alatt értünk. Hatalmas uradalmakat kormányzott és azokon, vala= mint a kincstári gazdálkodással kapcsolatban az ország egész területén másutt is, épületeket emelt, utakat és hidakat épített, folyókat szabályozott, mocsarakat csapolt le, csatornákat ásott, hajókat gyártott és kikötőkről gondoskodott: egyszóval a köz= munka= és közlekedésügy valamennyi ágában tevékeny szerepet játszott. Ennek megfelelően alakult szervezete is. A fejlődés menetét és ütemét még homály fedi, de fel= tehetjük, hogy a gazdasági élet XVIII. századi fellendülésével párhuzamosan nyert a közmunkák és közlekedés ügye egyre fokozódó jelentőséget és vált külön az egyéb kamarai ügyektől. A felső irányítást és ellenőrzést, az úgynevezett adminisztratív vezetést már igen korán kamarai bizottságok kezén találjuk, amelyek az ügyeket előkészítették és döntésre a teljes kamarai tanács elé terjesztették. Ezekben a bizottságokban kamarai taná= csosok és titkárok tárgyaltak, fontosabb kérdésekben a kamara elnöke is résztvett a tanácskozásokon. Nem tekintve az alkal= milag kiküldött bizottságokat, amelyeknek megbízatása egy=egy meghatározott ügyre szólt, az i770=es és i78o=as években — de feltehető, hogy már korábban is — állandó előadói voltak az építészeti (aedilia, aedificialia) és a hajózással, vízszabályo= L. Gonda B.: Vásárhelyi Pál élete és művei. Budapest, 1896. Ez külön* ben az egyetlen munka, amelyből az igazgatóságra, Vásárhelyi életével kapcsolatban, némi fény derül. Szervezetével és történetével ő sem foglalkozott.) A rohamos technikai fejlődés századában az utódok teljesen megfeledkeztek az ősök munkájáról, amivel pedig azok éppen ennek a hatalmas fejlődésnek alapjait rakták le. Egyetlen példa leg= jobban megvilágítja ezt a tökéletes feledést. A közmunkás és közlekedési m. kir. minisztérium i885=ben hatalmas díszmunkát adott ki a hazai közmunkás és közlekedési ügyek történetéről és fejlődéséről, amelynek szerzői részletesen beszámolva a kőutak, vízszabályozási ügyek, vasutak, posta és távírda akkori helyzetéről, igyekeztek mindenütt a történeti előzményeket is feltüntetni. Hogy milyen sikerrel, arra jellemző, hogy 18 (!) évvel az országos igazgatóság beolvadása után a minisztériumba, egyetlenegy mondatban sem emlékeztek meg arról a hivatalról, amely Magyarországon 80 esztendőri keresztül intézte a közmunkák és a közs lekedés ügyét és amely az említett minisztériumnak közvetlen elődje volt! A megjelent munkákban támpontot hasztalanul keresve, levéltári adatok alapján kísérelem meg az igazgatóság történetének vázlatos feltárását. Az igazgatóság iratai, sajnos, csak i84Qstől i8Ó7=ig vannak meg a Magyar Országos Levéltárban, egyelőre még rendezetlenül. 1788—1848sig csak segédkönyvek maradtak meg,továbbá 1812—1848sig a folyószabályozásra vonatkozó iratok. A hivatal szervezetére azonban bőséges adatok találhatók a Magyar Országos Levéltárban őrzött kanceU láriai, helytartótanácsi és kamarai levéltárban. Az erdélyi igazgatóság kérdésével ez alkalommal nem foglalkozom.
