Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező / 290–309. o.

GRÓF BATTHYÁNY ÁDÁM 305 «Az utolsó ládában léueő feles levél, minthogi zur zauarva volt, szükségképpen el kellet vallaztanom egi mastül őket, és kőló'mb kó'lőmb féle fasciculusokban kőtnőm, időis kéuantatot hozzá, s noha lattatnak némellyek nem szükségeseknek, de az forgandó időhez képest történhetik, hogi nem lesznek haszonta= lanok: az Jószágoknak maganyossan fel yegyezuén a Neueket, yőuendőben ha a mi leuél kéuantatnék konnyőbben yuthat hozzá az őtet kereső. Nagysaghod megh őresseduén szüntelen való nagi foghlalatosagiteől, ha méltóztatik fel faradni, az hatra marat leueleknek hellyben való el rakassara yol chiele= kednék Nagysaghod, én azon vagiok, hogy mégh ma el végezzem az apró causalis leueleknekis regestralását». E ládában tehát nagy volt a zűrzavar, Litomericzy a ren= dezéskor az Össze nem tartozó okleveleket széjjel választotta, és azután úgy látszik ingatlanok szerint csoportosította. A szük= ségtelennek látszó okleveleket is megtartotta; kiselejtezésüket ellenzi ugyanis, mivel még idővel szükségesek lehetnek. Az .oklevélkötegek elhelyezéséhez meghívja Ádám grófot. A németújvári levéltár rendezési munkáinak nagyobbik felén Litomericzy körülbelül 1651 január havában átesett, s azután már csak pótlások és végső simítások voltak hátra. Erről a befejező munkáról szólnak utolsó levelei. A három utolsó levél tartalmából látjuk, hogy Litomericzy a még hátra maradt, úgynevezett «kis ládá»=ban lévő oklevelek rendezésével és helyrerakásával foglalkozott, s ez utóbbi műve= léthez ismét meghívta Ádám grófot. Azután még sor került az «idegen, gazos és rongyos" oklevelek számbavételére. A ren= dezési munkák során elkészült a németújvári levéltár első szakszerű és az akkori követelményeknek megfelelő levéltári elenchusa, melynek megvan a Litomericzy által írt fogalmaz= ványa. A végleges fiókbeosztás és elhelyezés után pedig elkészült a díszes, szattyánbőr kötésű, aranymetszésű levéltári lajstromkönyv, mely ma már használaton kívül van ugyan, de a körmendi levéltár jó részének mai beosztásához az alapot mindvégig ez a kötet szolgáltatta. Litomericzy három utolsó levelének a levéltári rendezésre vonatkozó része így hangzik: «Nagysaghos kegyelmes Vram! Isten segétségébeŐl el végeztem az kis ládában léuő leueleketis, tudom Nagyságod* nak azonkiuőlis itt fen a Várában vannak hol mi foghíalato= saghi, Isten fel hozuán Nagysaghodat yó egésségben, meltoz* tassék ezeketis az teó'b leuelekhez tenni». Az oklevelek elhelye* zésére kéri Ádám grófot a következő levelében is: «Ha Nagy= saghodnak egi kéét órára való ürességhe volna, kérem Nagy= Levéltári Közlemények. 2Q