Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező / 290–309. o.
294 IVÁNYI BÉLA dolása tehát teljesen modern, terve végrehajtásában azonban már csak azért sem lehetett következetes, mert ezt a rendezés tech= nikai ^keresztülvitele egyenesen kizárta. Ádám gróf egy=egy levélíró leveleit 10—20 darabonként, apróra hajtogatva, összecsomagolta és a legkülső' levélre saját= kezűleg ráírta pl. «Anno 1641. Forgács Ádám és Sigmond levelei«. Vagy: «Anno 1650. die 1 Januritol (így!) Julliusigh kermendi vicze kapitaniom Francsics Gaspar levelei fel esz= tendó' alat vallok». Vagy: «Anno 1643., die 1643. 1. Januariostol fogvást vltima Júliusig való levelei az Zrini vraknak es Csáki Lászlónak s Questenbergnek«. Itt tehát már az eredeti elgondolás végrehajtása akadá* lyokba kezd ütközni s Ádám gróf kénytelen elvét feladni, ami= dőn egy csomagba Cs. Q. és Z. betűs leveleket csomagol össze. Az eredeti elgondolásnak feladása még szembetűnőbb, amidőn egy csomagocskába kénytelen 7—8, sőt még több különböző kezdőbetűs levélíró levelét egybefoglalni és a csomagon ezt így részletezni: «Anno 1640. Draskouich János es Gaspar levelek egisegi, Kery Jánosé 2, Czirakye 1, Joo Miklósé egi, Revay Ferencé egi, Illeshaszi Tamásé egi». Batthyány tehát eredeti elgondolásához a gyakorlatban következetesen már csak azért sem ragaszkodhatott, mert az eredeti összehajtogatásban csomagolt, és így írásra kevés felü= letet nyújtó levelekre a levélírók terjedelmesebb névsorát hely= szűke miatt rá sem vezethette volna. így tehát kénytelen volt eljárását módosítani. Pl. «Kanczellarivs vram es az nemet sogo= rok es azon kivöl beczi io akaróim leveleik". E csomagba tehát a kancellár levelein kívül már annyi «német sógor» és bécsi jóakaró levele került, hogy ezek nevének fölsorolása a rendelkezésre álló levélrészfelületre nem fért rá. így Ádám gróf kénytelen volt elvét a rendezés használható^ ságának rovására túlságosan egyszerűsíteni, itt már sem az idő= rendi, sem a levélírók neve szerinti csoportosítás nem volt keresztülvihető. Egész csomó ilyenféle fölírásokat találunk, melyek a rendezés eredeti elgondolásának gyakorlati kivihetet= lenségét bizonyítják: «Anno 1645 esztendőbeliek eszek mind vgi mint keöllen keöllen fellé nemet groffok es vrak levelei kiket irtanak egireölis masrolis es obriszterek s mas tiszt= viseleök levél is vannak». Vagy:« Anno ió?8. esztendeőbely sok keöleön keölön fellé feő emberek levelei mind dunan Tul es inedes az dunan». Vagy: «KeölIen keöllen rendbeli feő emberek* nek az levellök, mind feli esztendő állat valók iÓ44». Vagy: «Anno 1Ó46 esztendeőbeliek vgi mint eniha varasnak az irt levele es az Vas varmegienekis enihani irt levél van itten, kiket
