Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.

A TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 15 függés vizsgálatát. Az alpesi tartományi püspökségek és a Ve= lencei Köztársaság levéltárainak bevonása alkalmával ismét beletévedt a kiválogatást rendszerbe, és őt terheli a felelősség a tartalmilag nem fontosnak tartott levéltári állagok, mint a salzburgi érseknek birodalmi rendi állásában kifejtett működé* séből származó iratok barbár megsemmisítéséért. Egészében és nagyjából azonban neki köszönhető a Házi, Udvari és Állami Levéltár modern tudományos intézménnyé való kialakítása, mint aminek a levéltárat később még maga Metternich is kifejezetten elismerte. Ennek a reményekkel biztató tevékeny* ségnek i8i^=ban egy szerencsétlen fordulat vetett véget: Hor= mayr a felszabadító háború kezdetén részt vett Ausztria német nemzeti pártjának Tirol forradalmasítására megkísérelt össze= esküvésében — az előkészítő összejövetelek a Házi, Udvari és Állami Levéltárban folytak le —, s ezért Metternich megbízás sából hirtelen elfogták és kegyetlen bánásmódban részesítve Munkács várába, onnan pedig a hírhedt brünni Spielbergbe hurcolták. Metternich idegenkedése, az állami kancellária hiva* talnokainak ellenszenve és irígykedése tovább üldözte őt a fel* szabadító háborúk szerencsés kimenetele után is, s így Ausztria* ban már nem lehetett maradása; Bajorországban vállalt szol= gálátokat és ott szenvedélyesen osztrákellenes szellemben mű* ködött. De maga a levéltár sem tudta hosszú ideig a csapást kiheverni, gyanús (suspekt) maradt. Hormayr hű munkatársait félreállították és mellőzték, főnökük az állami kancellária egy szűkkeblű udvari tanácsosa lett — és annyira megfélemlítették őket, hogy nem merték Hormayrnek Önálló forrásközlő műkő* désre vonatkozó nagyvonalú terveit sem megvalósítani. Vissza* vetették őket a pusztán levéltári tevékenység területére, itt azonban csodálatraméltó teljesítményt mutattak fel. Különösen elmondható ez a Hormayr által i8oó"=ban a levéltár számára megnyert volt berchtesgadeni levéltárnokról, Knechtl Józsefe ről. E tekintetben az 1848 előtti időt (Vormárz) a rendezési munka első fénykorának kell tekintenünk. Terjedelmes lajstro= mok készítése indult meg és, ami nem minden esetben tör* ténik meg, kitartó, tervszerű munka árán be is fejeződött. A levéltár a csendes, jutalmat nem nyert munkának ezekben az évtizedeiben bizonnyal az akkori Európa külsőleg legjobban rendezett levéltárainak egyike lett. i8i8=ban viszonylag fejlett szabályzat készült a tudományos kutatókra vonatkozólag. Ranke Lipót i827=ben használta első ízben sok eredménnyel, hasonló* képpen Pertz Henrik, a von Stein báró által életrehívottMonu* menta Germaniae első szerkesztő igazgatója. Chmel József,,