Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Gárdonyi Albert: Az óbudai káptalan magánlevéltára / 130–140. o.
AZ ÓBUDAI KÁPTALAN MAGÁNLEVÉLTÁRA 135 felhasználásával irányította a kutatást Pethő István. Annyi azon= ban kétségtelen, hogy ugyanazokról az oklevelekről volt szó, melyek ma is külön kezeltetnek a pozsonyi káptalani levéltár* ban. Az idézett forrás szerint 1689 szeptember 8=án adták ki az első másolatokat, összesen harminc darabot a pozsonyi káp= talani levéltárban talált óbudai iratokról s ezeket a másolatokat Pethő István 1689 szeptember 2Ó=án azzal az utasítással küldte vissza Pozsonyba, hogy az eredetiekkel együtt külön dobozban helyezendők el. Ezután Pethő 9 oklevelet sorol fel, melyek lemásolását egyelőre nem tartotta szükségesnek, amelyeket azonban szintén külön dobozban kívánt elhelyeztetni, hogy szükség esetén mindjárt kéznél legyenek. Majd három olyan oklevelet nevezett meg, amelyekre nagy szükség lenne, ezért elrendelte szorgos kutatásukat és lemásolásukat. Az oklevelek egyikét, II. Lajos király 1524 október 8=án kelt határjáró levelét, 1689 szeptember 27=én eredetiben küldötte át a pozsonyi káp= talán Nagyszombatba, ahol lemásolták s aztán visszaadták. Végül még 24 olyan oklevelet sorol fel Pethő kézirata, amelyek felkutatandók és megtalálásuk után külön dobozban helyezen= dők el, lajstromuk pedig átküldendő Nagyszombatba, hogy a Ie= másolandó darabokat ki lehessen jelölni. Ez utóbbiak között egész sorozatok is találhatók szerződésekből, határjárásokból és per= iratokból, amelyek tartalmáról Pethő részletes kimutatást kért. Ezzel meg is szakadnak a feljegyzések, amiből arra lehet követ* keztetni, hogy a további kutatómunka valamely okból megszűnt. A pozsonyi káptalan levéltárában talált óbudai oklevelek alapján külön összefoglalás készült (Declaratio iurium praeposi* turae Sancti Petri Veteris Budae), mely az óbudai prépostság kimutatható birtokjogaira vonatkozik. 18 Ez az összefoglalás hangsúlyozottan kiemelte, hogy a felsorolt birtokjogokra vonat* kozó eredeti oklevelek hiánytalanul megvannak (universa haec privilegia regum exstant originaliter), tehát ekkor még tudtak a pozsonyi káptalan levéltárában őrzött óbudai oklevelekről. Jogi fejtegetéseket is tartalmaz az idézett összefoglalás, mert egyrészt hangsúlyozza, hogy az esetleges későbbi adományok csupán «salvo iure alieno» történhettek, másrészt az elidegenít tések azért sem lehettek jogszerűek, mert az óbudai prépostok sora soha nem szakadt meg (non desierit successio legitima praepositorum Veteris Budae). Az összefoglalást 1703 július io=én küldöttek meg Bécsbe Hevenessy Gábornak azzal a céllal, hogy a prépostsági jószágok visszaszerzését munkálja. Erre pedig azért volt szükség, mert Olipez nem tudott eleget tenni O. L. Acta Jesuitica Coll. Tyrnaviensis fasc. 11. nr. 19.
